Itt az ősz

... milyen szép, hideg ősz (Xin Qiji)

Euonymus alatus 'Compactus'

Én mindaddig nem hittem el, amíg a saját keretünkben nem láttam, hogy tényleg ez a bokor őszi színe.

Így kezdi a színesedést.

Ez egy másik bokor, amelyik éppen elkezd színesedni. Itt nagyjából a kifejlett magasságát látjuk, a későbbiekben jórészt már csak bokrosodni fog. Egy méteresként szokás árulni, de amint a képen is látszik, annál nagyobb, másfél egyes lapok szerint két méteres lesz. A kifejlett példány szélesssége szintén másfél és két méter között mozog. (Figyelni kell arra, hogy mit vesz meg az ember, mert az alapfaj kétszer ekkora.)

Nagyon szép Miscanthussal és Pennisetummal.

Jó társai még az árnyliliomok, a borbolyák, a madárbirsek, a babérmeggyek. Gyakran alkalmazzák japánkertben. Meglepően sok árnyékot elvisel, noha árnyékban később színeződik. A talaj iránt igénytelen és nagyon szárazságtűrő.
Ilyenkor ősszel sok helyen lehet kapni. Mielőtt a puccosabb kertcentrumokban megvesszük, érdemes másutt is körülnézni, mert én például a fenti a nagy példányt egy-két éve háromezer forint körüli áron vettem a Zöldkirályban, miközben a New Gardenben kisebbeket adtak tizenötezerért.

Fűfőszezon

Elsőként a már augusztus 7-i bejegyzésben is szereplő Miscanthus sinensis 'Neue Hybriden'. Már elkezdett sárgulni. Ősz végére az egész növény meleg sárga színű lesz.

Az augusztus 7-én szintén szereplő Pennisetum - Persicaria (Polygonum) páros változatlanul gyönyörű.

A Miscanthus sinensis 'Ferner Osten' – hasonlóképpen látható az augusztusi bejegyzésben – különösen szépen színesedik. (Még néhány Miscanthus a Bluestem Nursereyben.)

Szeptemberben elkezdett virágozni a Stipa brachytricha is – szerintem az egyik legszebb fű.

S végül néhány kisebb fű együttese. (A vöröses levelű egy Carex flagellifera, a kis zöld Eragrostis spectabilis, a hosszú pedig Calamagrostis x acutiflora 'Karl Foerster'.)

A Carex kivételével mind használható viszonylag száraz félárnyékban is.

Segítõ beszélgetés

Ez ugyan nem kert, de ezzel is én foglalkozom.

Néhány éve csinálok egy olyan terápiát, amelyik egyaránt alkalmazza a keresztény lelkivezetés hagyományát és a modern pszichológia ismereteit.

Most felraktunk a honlapunkra egy ismertetőt róla és ott jelentkezni is lehet rá.

Mától kezdve itt a Kerti Naplóban is, oldalt az Egyebeink cím alatt, a többi lapunkkal együtt mindig meg fog jelenni a Segítõ beszélgetés linkje is.

Füves kertek

Most van a füvek fő szezonja. Három fantasztikus honlap a füvekről.

A kép a L'Ortie-Culture nevű gyönyörű belga kertből származik. A lapjuk francia nyelvű, de képek önmagukért beszélnek.

A Knoll Gardens a füveket illetően Angliában az első kertészet. Érdemes a kerti képeik mellett bemenni a katalógusukba és végignézni azt. Az embernek rögtön megváltozik az elképzelése arról, hogy mi is a fű.

Azt hiszem, ha a füvek kertészeti felhasználását nézzünk, akkor ma Piet Oudolf a világ egyik legjobb kerttervezője – bár a többi szempontból is az. A honlapján van néhány tucat gyönyörű kép a munkáiról.

Munkacsokor

A képet még a múlt héten csináltam, de közben tönkrement a számítógépem, így csak most tudom feltenni.

Amióta olyan jó dolgom van, hogy nem csak az interneten ötcentis képeken, hanem a kertben valódi méretben is meg tudom nézni a virágokat, ha egy részt meg szeretnék változtatni, csokrot készítek, hogyan mutatnak a jelöltek együtt. Ez is egy ilyen "munkacsokor".

Rudbeckia nitida 'Herbstsonne', Cimicifuga ramosa 'Atropurpurea', Telekia speciosa, Anemone 'Honorine Jobert'.

Meg vagyok elégedve az eredménnyel, úgyhogy a dió alatti félárnyékos részen tavasztól ők lesznek a főszereplők.

Nyár végi sárgák

Nagyon szeretem a nyár végi meleg sárga színeket. A mi kertünkben azonban nem olyan könnyű ezeket elhelyezni. Gertrude Jekyll szerint ezeket az élénk meleg színeket jobb a ház közelébe tenni.

Én is ezzel kezdtem, de a rózsaszín rózsák mellett már egy melegsárga virág is tönkrevágta az egész részt. Ráadásul ezek a melegsárgák napkedvelők, abból pedig nekünk nincs sok. Próbálkoztam a félárnyékos részekkel is, de ott meg nagyon nyugtalanítók voltak az élénk sárgák.

Hosszú évek kudarcai után végül is be kellett lássam, a mi kertünkbe nem lehet tömeges mennyiségű sárgát rakni.

Lemondtam a fényigényes sárgákról és néhány félárnyékot is tűrőt, könnyed fehér virágokkal és/vagy füvekkel, hostákkal, páfrányokkal ellenpontozva sikerült elhelyeznem.

Azt hiszem, a végeredményt így jobban szeretem, mint a tömeges sárgákat szerettem volna.

Persicaria microcephala 'Red Dragon'

Az abszolút kedvencem. Ha csak egy évelőm lehetne, azt hiszem, ez lenne az. Először Beth Chattonál láttam. Azonnal beleszerettem. Hogy biztosan ne legyen semmi baja, vettem Londonban egy kisméretű hátizsákot és néhány társával együtt azzal vittem fel a repülőgép fedélzetére.

Azt gond nélkül túlélte. Azt viszont nem, hogy következő tavasszal azt hittem – hetekkel később sem hajtott, mint a Persicaria amplexicaulis – hogy télen kifagyott és kidobtam. Azt gondoltam, hogy egy ilyen japános csoda csak fagyérzékeny lehet. Pedig nem az, Z5-ös, mínusz 29 fokig fagytűrő. És néhány rosszhírű rokonával ellentétben egyáltalán nem tarackol. (Jelzem, a Persicaria amplexicaulis, a Persicaria polymorpha és a Persicaria virginiana 'Painter's Palette' sem – viszont a nálunk széltében-hosszában árult Persicaria bistorta úgy megy, mint az Orient Expressz, ráadásul rövid a virágzási ideje.)

Egy szakértőnek látszó amerikai lap azt írta, hogy bírja az agyagot is. Nálunk tényleg agyagon van és láthatóan jól érzi magát. Locsolni persze kell, de közel sem olyan vízigényes, mint például a Ligularia. Nálunk erősen árnyékos helyen van, ahol több napot kap, ott pirosabb a levele. 1-1,5 méter magas és 1,5-2 méter széles lesz. A nyár végén apró fehér virágokat hoz (a felső képen látni lehet egyet-kettőt), de ezt a növényt igazából a szép leveléért szokás tartani. Én csokrokba is szoktam tenni. Mindenben tökéletes, csak arra kell vigyázni, hogy az ember tavasszal tévedésből ki ne dobja.

Kertészeti kalandozások

A View from Federal Twist - Ramblings of a "New American" Gardener James Golden New York-i kertész blogja. A saját kertjéről és, mint a címe is mutatja, különféle kertészeti kalandozásairól. Az alábbi képek mind tőle vannak.

Úgy találtam, hogy valaki az ő blogjáról jött átt hozzám. Megnéztem és teljesen el voltam hűlve, hogy valaki a világ másik végén megcsinálta álmaim kertjét.

Pedig neki sem könnyű. Nehéz, nedves agyagos talajjal kell megbirkóznia, ráadásul hétvégi kertészként.

Annyira hasonló az ízlésünk, hogy az ő blogján a második link az én egyik kedvenc, füvekkel és füzekkel foglalkozó kanadai kertészetem, a Bluestem Nurserey. De nem csak ezt a kedvencemet találtam meg nála.

Ez kép James kertjéből nekem a nagy ideálom, Beth Chatto kertjét juttatja eszembe. (Érdemes megnézni a honlapunkon, a Hortus Carmelin, a Beth Chatto Gardensről készült oldalt.)

S ahogy a képekből gondolni lehet, megtaláltam azt a kertész is, akitől Beth Chatto mellett a legtöbbet tanultam, Piet Oudolfot is. (Feltétlenül meg kell nézni a lapját! És ha valakit még érdekel, egy holland kertészet lapja, ahol nagyon sok szép kép van róluk. És mivel nálunk egyáltalán nem lehet kapni a könyveit, a Timber Press lapja – most látom, hogy ez is szerepel James Goldennél kulcsszóként –, ahonnét meg lehet azokat rendelni. Nincs velük személyes tapasztalatom, én a saját könyveimet Angliában vettem.)

Augusztusi posztok egyike például Piet Oudolfnak egy olyan munkájáról szól a Battery Gardensben, amelyet én már eltettem magamnak linkként. Nagyon érdekes volt James szemével látni ugyanazt.

S mint ahogy a sok fűből már sejteni lehet, Noel Kingsbury szintén gyakran szerepel James Golden blogjában. Én nagyon sokat tanultam a Piet Oudolffal közösen írt könyvükből (Gardening with Grasses, Frances Lincoln 1998). Mindenkinek, aki füvekkel akar foglalkozni, csak ajánlani tudom. A világ kicsi: az előszót Beth Chatto írta. A mottót Ernst Pageltől választották. Ő egy fantasztikus német kertész, az egykori NDK-ból. Honlapja nincs, viszont Gaissmayernál lehet tőle növényeket kapni. Ő Karl Foersterre, egy szintén csodálatos német kertészre hivatkozik. (Gaissmayer egy csomó növényt árul tőle is.) Foerstert Beth Chatto mesterének tekinti, Piet Oudolf pedig egyszerűen my hero-nak nevezi.

Még egy kertész, akitől én is sokat tanultam arról, mit jelent a szabadság a kertészetben, Dan Pearson. Őt a magyar olvasók is ismerhetik Terence Conrannal közösen írt A modern kertművészet című könyvből (Park Könyvkiadó 1999). S egy ismerős név, John Brookes. Ő volt az első angol kertész, akit megismertem és most, hogy már többet tudok a kertészkedésről, látom hogy milyen nagyon jó kertész is ő.

Végezetül pedig vissza az Óvilágba. James Golden blogján szerepel egy olyan német kert, Hermanshof, amelyet én az angol Királyi Kertészeti Társaság lapjából, a Gardenből ismertem meg. Az érzékenységnek és az alaposságnak pontosan az a keveréke, amit annyira szeretek a német kultúrában.

Tavaly ősszel találtam a Neues von Lindenhof című blogot, s abban október 16. dátummal egy részeltes beszámoló, sok képpel Hermanshofról. Érdemes nézni Lis blogját, a saját kertjét is szeretem, de ezenkívül különféle kertekről és kertészeti eseményekről is beszámol. S hogy a világ összeérjen, Gaissmayerék – akik Ernst Pagel és Karl Foerster növényeit árulják, akikre Beth Chatto és Piet Oudolf támaszkodik, akiket James Golden is a mestereinek tart – általában ott vannak ezeken.

Nagyboldogasszony

Ma ünnepeljük Mária mennybevételét.

Rövid séta a kertben ezen a gyönyörű napon - még mielőtt megérkezik az eső.

Egy egészen fiatal Acer palmatum 'Garnet'.

Agastache rupestris, egy olyan barackszínű virágú ánizsizsóp, amelyik amelyik a társaitól eltérően nem Z7-es, hanem Z5-ös és ezért egészen biztosan fagyálló nálunk.

A balszélen egy csermelyaszat (Cirsium rivulare), középen egy Gaura linderheimeri, a háttérben a fű egy Pennisetum alopecuroides 'Hameln'.

Az árnyliliomok között középen egy olyan törpebambusz látható, amelyik nem tarackol: Fargesia murieliae 'Bimbo'.

A nyírfák tövénél Persicaria amplexicaulis 'Rosea'. Nagyon jó növény. Egyáltalán nem tarackol, nem szórja a magját, nem kell az elszáradt virágait leszedni, júliustól a fagyokig folyamatosan virágzik és végtelenül strapabíró. Sajnos csak közelről szép, így hosszú vívódás után végül is úgy döntöttem, hogy ősszel lecserélem az ugyanilyen jó tulajdonságokkal rendelkező piros virágú változatára.

Heleniumok és rózsák. Nálunk a Heleniumok számomra érthetetlen okból nem divatosak - mint ahogy a Phloxok sem - pedig Nyugat-Európában reneszánszukat élik. S méltán. Ha valakit érdekel, egy Helenium- és Phlox-fotókból álló csodaszép német lap: helenium-pholx.de.

Egy mesebelien szép Monarda, Gewitterwolkénak hívják. A kép sajnos nem mutatja eléggé, hogy milyen gyönyörű bíbor színe van. Most fontolgatom, hogy ősszel szétosztom a parasztkertben lévő példányt és a nagy évelőágyás közepébe is ezt teszem. A Staudengärtnerei Gaissmayer árulja.

Virágoznak a füvek

Az egyik fő kedvencem: Pennisetum alopecuroides 'Hameln'. Nálunk a kertészetek által megadott méretek duplájára – 120-150 cm-re – szokott nőni. Abszolút túlélőbajnok. Ráadásul az alapfajjal ellentétben nálunk is teljesen biztosan télálló. Kb. három évre van szüksége ahhoz, hogy elérje a teljes méretét. Ősszel virágzás után vissza szoktam vágni, mert magról erősen szaporodik.

Miscanthus sinensis 'Kleine Silberspinne'. A Praskac szerint 80 cm lesz. A valóságban legalább 120 cm. 9×9-es cserépben vettem náluk és kb. 4-5 év alatt érte el ezt a nagyságot.

Miscanthus sinensis 'Neue Hybriden'. A Szigeti Kertészettől vettem legalább 5-6 éve. Mindent bír és ilyen gyönyörű. Érdemes egyébként tudni, hogy a legtöbb Miscanthus nagyon strapabíró, szinte minden talajon és viszonylag kevés locsolással is megélnek. Persze jó talajon sok locsolással szebbek. Ez végül is ilyen helyre került.

Miscanthus sinensis 'Ferner Osten'. Még 2001-ben vagy 2002-ben vettem Bécsben egy a város legszélén lévő kertészetben. Szép nagy példány volt. Zuhogó esőben elmentem vele a Naschmarktra – zárás előtt öt perccel még minden volt – majd onnét a Westbahnhofra. Soha nem fogom elfelejteni.

Végül még egy Pennisetum alopecuroides 'Hameln'. Az első képen homokon van. Itt nehéz öntött talajon. Szerintem mind a két helyen gyönyörű.

Ribizlikrém-leves

Szombaton Mátraverebély-Szentkúton voltunk, a Porziuncula búcsún. Hazafelé Palotáson megálltunk a Santos étteremnél és ott ebédeltünk. A ribizlikrém-levesük minden elképzelést felülmúlóan jó volt. Olyan kedvesek voltak, hogy ideadták a receptjét.

ribizlikrém-leves:
- porcukor
- ribizli 0,5-0,75 kg
- fahéj
- narancslé 100%-os 3dl
- vaníliás cukor
- tejszín 2 x 0,5 l
- citromlé
- víz, ha hígítani kell
--------------------------
leturmixolni, leszűrni - hidegen kell tálalni

A tetejére tejszínhabot tettek, amit mintegy galuskaként lehetett hozzá enni.

A többi étel is nagyon finom volt. Az étterem kb egy órányi autóútra van Budapesttől, az Örs vezér tértől. Címe: Palotás, Szabadság út 124. Telefon: 06-32-480699.

A ribizlibokor a képen a szék mellett balra van.

Jó étvágyat!