2008. december 30., kedd

Áldott, boldog új évet!

Így, az év végén, egy körséta a kertben.

Közvetlenül a ház mellett, a tuják mögött van a paraszt-kert, ahol végül is különféle bogyósokat termelek és itt tartom a Phlox-gyűjteménykémet is.

A jobb sarokban a ház előtti pad, ahonnét a rózsákra és a fenti nagy évelőágyásra lehet látni.

Ugyanaz a pad a rózsák felől. Az oszlopos nyárfák jelzik a határunkat, mögöttük az erdő.

Az erdő felőli részünk lent.

A második képen látható tujasor, lentről.

Lent, középen: a naspolyafa.

A lenti részünk jobb oldalon. A jobb alsó sarokban látható út a parasztkertbe visz vissza.

Közben kisütött a nap. A harmadik képen bal oldalon látható örökzöld magnólia, itt a jobb felső részen van. Mellette megy le a fő lépcső a lenti részre. Itt a buxusok mögött van és a japán teázó felől nézzük.

A lépcső ehhez a csavart mogyoróhoz vezet.

Ha egyenesen tovább megyünk az úton, akkor az visszavisz a ház felé. A téglafal a fenti kerítésünk.

Ez az út visz tovább a házhoz. Az örökzöldek már közvetlen a ház mellett vannak.

Mind a borús, mind a derűs napokon áldott, boldog új évet mindenkinek!

2008. december 24., szerda

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.

... Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. ... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek ..." (Jn 1, 1-12)


Áldott, boldog karácsonyt!


2008. december 20., szombat

2008. december 12., péntek

2008. december 6., szombat

Molinia 'Transparent'

A középen lévő füvet hívják így. Azt hiszem, érthető, hogy miért.

A legeslegkedvencebb füvem. Egész éveben szerettem volna írni róla, de soha nem sikerült elég szép fényképet készítenem.

Mostanra beláttam, hogy egyenlőre nem tudok ezeknél jobbat. Élőben sokkal-sokkal szebb.

Két méter magasra nő. Júliusban kezd el virágozni, de tavasztól ősz végéig szép. Az első komolyabb havazástól azonban összeesik.

Eredetileg mocsári fű, nem igényel ugyan állandóan vizes talajt, de rendszeres és alapos öntözésre van szüksége.

Talajban viszont nem válogat, nálunk a könnyű és a nehéz talajt egyformán szereti. Napon és félárnyékban is jól fejlődik.

2008. december 3., szerda

Isten éltessen Anne Marie!


Anne Marie-t a blogon keresztül ismertem meg. Az USA-ban, Illinoisban él, de a nagyszülei még Budán gazdálkodtak - így aztán Anushka-ként szokta nekem aláírni a leveleit. A férjével egy nagyon szimpatikus biogazdaságot csinálnak. Öt gyerekük van, Anne Marie otthon tanítja őket. Jövő héten szerettem volna a blogjáról írni, de a tegnapi bejegyzése olyan gyönyörű, hogy megkértem Tamást, most azonnal fordítsa le.

35

Gyerekkoromban azt gondoltam, s ahogy telnek az évek, azóta is azt gondolom, hogy harminchét évesnek lenni fantasztikus dolog lesz.

Miért?

Azért, mert akkorra már, úgy hiszem, több szempontból is igazán megtalálom önmagamat. Azt mindig is tudtam, hogy férjhez megyek majd, de nem is képzeltem volna, hogy ilyen csodálatos férfihoz. Mindig tudtam, hogy gyerekeim lesznek, de azt nem, hogy öt, ráadásul ilyen gyors egymásutánban. Mindig tudtam, hogy katolikus maradok, de azt nem, hogy ez milyen fontos lesz számomra. Csak az utóbbi néhány évben, a farmunk ezer teendőjével töltött élet közepette ébredtem rá, mennyire az vagyok, ami a hitem. Ez határoz meg. Ez vezet. Ez ad erőt minden mértéken túl. Tudom, hogy minden év… nem is, inkább minden nap, minden egyes lépés, amelyet teszek, Isten felé kell vezessen, nem el Tőle.

Azt is csak mostanában értettem meg, hogy hivatásom az életben nem egysíkú, hanem sok dimenziójú. Hogy olykor teljes mértékben tanárnak kell lennem, máskor meg szerető feleségnek.

Katolikus hitem vezetett el annak megértéséhez, hogy önként átadjam magam Istennek, hogy Neki szenteljem magamat, engedjem, hogy Ő vezessen mindenben, amit teszek… minden lépésemben.

Most november 30-án, Advent első vasárnapján így töltöttem 35. születésnapomat:

Kora reggeli kelés, friss mogyorós kávéval és magam sütötte, még meleg angyalos keksszel, amish lekvárral és csönddel.

Havazott. A gyerekek nagy várakozással öltözködtek a születésnapi programhoz.

Korán reggel misére mentünk, Szent András ünnepére. Mise után még kellemesen elcsevegtünk a barátainkkal, aztán beültünk a kocsiba, és délnek indultunk, egy parkba, ahol a fák között álló egyszerű faházban terítettünk meg az otthonról hozott reggelihez.

Ahogy ott ültünk, a reggelit élveztük, és kifelé tekintgettünk a gerendák résein, a hó odakint lassan mindent belepett, csodálatos atmoszférát varázsolva körénk.

Reggeli után ráérős sétát tettünk a fehér hótakarón, mélyen belélegeztük a kristálytiszta levegőt. Egyesek hógolyó-csatát vívtak, míg én képeket készítettem…


ISTEN ÉLTESSEN ANNE MARIE!

2008. november 29., szombat

Rózsás lapok

Most hogy nem kell gyomlálni, van idő kertészeti lapokat nézegetni. Kezdjük a rózsákkal.

Rosenmeile: Christine Meile rózsakertész és növényfotográfus (valamint kutyabarát) gyönyörű és információgazdag lapja.

Helpmefind: Minden, ami rózsa. Egy-egy növényről lehetőleg sok fényképet közölnek (ha van, belinkelnek olyan kerteket, ahol az adott rózsa megtalálható), elég pontos magasság és szélesség adatokat hoznak, gyakran jelölik az árnyéktűrést is, és olyan különleges típusokról is részletes adatokat közölnek, mint az utóbbi évtizedekben kifejlesztett, abszolut hidegtűrő kanadai rózsák. A rózsákhoz ezt használom a leggyakrabban.

RogersRoses: Annak a meseszép angol könyvnek, amelynek a képein fellelkesülve elkezdtük a rózsakertünket megcsinálni, s azóta is – pedig már tíz éve megvan – időről időre előveszem, az internetes változata. Nagyon jó keresőrendszere van.

EveryRose: Az egyik legnagyobb rózsa-adatbázis, amely felajánl egy olyan keresőrendszert is, ahol különféle tulajdonságok együttese alapján kereshetünk rózsát, ami kezdőként nagyon sokat segített nekem.

RoseFile: Még egy rózsa-adatbázis, nagyon sok jó képet és információt tartalmaz (külön lapot a hidegtűrő rózsákról).

JustOurPictures: A legszebb rózsafotók, melyeket valaha is láttam; a szöveg angol.

David Austin Roses: Szerintem a világ legjobb rózsái. Olyan pazarul néznek ki mint a régi rózsák, viszont azokkal ellentétben általában többször virágoznak. Fantasztikus színeik vannak, némelyik csodálatosan illatos és egyik-másik elképesztően strapabíró. Viszont az a tapasztalatom, hogy nekünk érdemesebb a rózsáikat közelebbről, Németországból vagy Ausztriából beszerezni, mert erősebbek és jobban növekednek nálunk.

Peter Beales Roses: Austin mellett a másik leghíresebb angol rózsakertészet. Több mint 1300 klasszikus rózsát kínál, vadrózsában és történelmi rózsában egészen fantasztikus. Nagyon jó összetett keresőrendszere van, amely figyelmet fordít a rózsák – egyébként elég nehezen megtudható – fény és talajigényére. (Viszont az általa írt virágzási időkkel nem árt óvatosnak lenni.) Az ő rózsái különös módon jobban bírják a mi klímánkra való átállást, mint az Austin féle rózsák.

Rosen von Schultheis: A legrégebbi német rózsakertészet, hatalmas választékkal, jó minőséggel. Nagyon sok angol rózsát kínál és egy sor olyan különlegességet is, mint a nálunk is biztosan télálló kanadai és észt hibridek.

2008. november 25., kedd

Katalin-napra

A tegnapi bejegyzésre, szinte amint feltettem, névnapi köszöntést kaptam, nagyon köszönöm, Ildikó! S én is minden Katalinnak boldog névnapot kívánok. Ezek itt a ma reggeli képek.

Acanthus hungaricusDe az igazság, hogy én nem ma, hanem tavasszal ünneplem a névnapomat. Az én védőszentem ugyanis nem az alexandriai Katalin, hanem a sienai.

Amikor 1989-ben a Katona István megkeresztelt, mondta hogy válasszak védőszentet. Jó lesz nekem a Katalin. Persze, válaszolta, de melyik. Sok Katalin nevű szent van. Megnéztem a szentek életét és Alexandriai Szent Katalint választottam.

Alexandria, a mesés kelet, az Alexandriai négyes (azóta már nem vagyok olyan nagy véleménnyel róla), Alexandriai Katalin, aki a bölcseket legyőzte a nagy eszével, s a végén könnyen-gyorsan lefejezték. Ez kell nekem! (A Szentek élete a gyenge idegzetű huszadik századi olvasót kímélve nem részletezte, hogy miért szokás Alexandriai Szent Katalint kerékkel ábrázolni – hogy mielőtt lefejezték, még mi minden szörnyűséget csináltak vele.)

Mentem a Katonához nagy diadalmasan, hogy Alexandriai Szent Katalin. Kicsit gondolkodott, ááá legyen inkább a Sienai Szent Katalin. Az ő böjtjei közel sem voltak olyan vonzóak a számomra, mint a csodás Alexandria – azóta az olaszok brutális materializmusát megismerve sokkal jobban értem egyébként Katalin aszkézisét is – de gondoltam, hátha a Katona tud valamit, és mondtam, hogy jól van, legyen.

Berberis thunbergii 'Erecta'Tényleg tudott valamit. Sienai Szent Katalin domonkos szerzetes volt mint Aquinói Szent Tamás. S igazán kevés dolog lehet a világon, ami szebb, mint egy jól megépített kert, de Tamás teológiája biztosan ezek közé tartozik.

Thuja occidentalis 'Malonyana'1995-ben Rómában töltöttünk egy fél évet. Ez az idő, azt hiszem, meghatározó volt abban, hogy mit látok szépnek, így a mai napig egészen közvetlenül befolyásolja azt, ahogy a kertet csinálom.


Az egyik kedvenc templomom a Santa Maria sopra Minerva volt. Csak később fedeztem fel, hogy ez a domonkosok temploma és itt van Katalin teste is – nem mondhatom, hogy eltemetve, mert a teste ép és egy üvegkoporsóban látható.

Néhány évvel később, az életem egy nagyon nehéz szakaszában, kezembe került Katalin híres könyve, a Dialógusok, és nagyon sokat segített nekem. Különösen azzal, hogy megmutatta, hogyan lehet az életünket minden módon behálózó materializmus szorításából kiszabadulni.

Szerettem volna megszerezni, ezért elmentem egy katolikus kegytárgyakat és régi könyveket árusító boltba, hogy megrendeljem. Az volt a véleményük, hogy teljesen felesleges meghagynom a címemet, mert még soha nem kaptak egy példányt sem. Én addig erőszakoskodtam, hogy végül is felírták. Három hét múlva felhívtak, hogy megvan a könyv, mehetek érte.

A sikeren felbuzdulva megkértem őket, hogy ha megkapják Sienai Szent Katalin Levelei-t, feltétlenül értesítsenek. Nem volt különösebben meggyőző, ahogy megígérték. Elmúlt néhány év, és tényleg semmi nem történt. Én azonban azt gondoltam: a boltosok lehet, hogy elfeledkeztek rólam, de Katalin biztos nem.

Ezért időnként bemegyek hozzájuk és megnézem, hogy megjöttek-e már a leveleim. Most november elején is jártam a városban és rögtön nyitás után benéztem. Az első amit megláttam egy vaskos kötet volt, Sienai Szent Katalin: Levelek. Kérdeztem, mikor kapták. Tegnap este, volt a válasz.

Cornus masLehet, hogy Katalin így a druszája napja táján ismét akar nekem valami fontosat mondani.