A View from Federal Twist - Ramblings of a "New American" Gardener James Golden New York-i kertész blogja. A saját kertjéről és, mint a címe is mutatja, különféle kertészeti kalandozásairól. Az alábbi képek mind tőle vannak.
Úgy találtam, hogy valaki az ő blogjáról jött átt hozzám. Megnéztem és teljesen el voltam hűlve, hogy valaki a világ másik végén megcsinálta álmaim kertjét.
Pedig neki sem könnyű. Nehéz, nedves agyagos talajjal kell megbirkóznia, ráadásul hétvégi kertészként.
Annyira hasonló az ízlésünk, hogy az ő blogján a második link az én egyik kedvenc, füvekkel és füzekkel foglalkozó kanadai kertészetem, a
Bluestem Nurserey. De nem csak ezt a kedvencemet találtam meg nála.
Ez kép James kertjéből nekem a nagy ideálom,
Beth Chatto kertjét juttatja eszembe. (Érdemes megnézni a honlapunkon, a Hortus Carmelin, a
Beth Chatto Gardensről készült oldalt.)
S ahogy a képekből gondolni lehet, megtaláltam azt a kertész is, akitől Beth Chatto mellett a legtöbbet tanultam,
Piet Oudolfot is. (Feltétlenül meg kell nézni a lapját! És ha valakit még érdekel, egy
holland kertészet lapja, ahol nagyon sok szép kép van róluk. És mivel nálunk egyáltalán nem lehet kapni a könyveit, a
Timber Press lapja – most látom, hogy ez is szerepel James Goldennél kulcsszóként –, ahonnét meg lehet azokat rendelni. Nincs velük személyes tapasztalatom, én a saját könyveimet Angliában vettem.)
Augusztusi posztok egyike például
Piet Oudolfnak egy olyan munkájáról szól a
Battery Gardensben, amelyet én már eltettem magamnak linkként. Nagyon érdekes volt James szemével látni ugyanazt.
S mint ahogy a sok fűből már sejteni lehet,
Noel Kingsbury szintén gyakran szerepel James Golden blogjában. Én nagyon sokat tanultam a Piet Oudolffal közösen írt könyvükből (
Gardening with Grasses, Frances Lincoln 1998). Mindenkinek, aki füvekkel akar foglalkozni, csak ajánlani tudom. A világ kicsi: az előszót Beth Chatto írta. A mottót Ernst Pageltől választották. Ő egy fantasztikus német kertész, az egykori NDK-ból. Honlapja nincs, viszont
Gaissmayernál lehet tőle növényeket kapni. Ő
Karl Foersterre, egy szintén csodálatos német kertészre hivatkozik. (
Gaissmayer egy csomó növényt árul tőle is.) Foerstert Beth Chatto mesterének tekinti, Piet Oudolf pedig egyszerűen
my hero-nak nevezi.
Még egy kertész, akitől én is sokat tanultam arról, mit jelent a szabadság a kertészetben,
Dan Pearson. Őt a magyar olvasók is ismerhetik Terence Conrannal közösen írt
A modern kertművészet című könyvből (Park Könyvkiadó 1999). S egy ismerős név,
John Brookes. Ő volt az első angol kertész, akit megismertem és most, hogy már többet tudok a kertészkedésről, látom hogy milyen nagyon jó kertész is ő.
Végezetül pedig vissza az Óvilágba. James Golden blogján szerepel egy olyan német kert,
Hermanshof, amelyet én az angol
Királyi Kertészeti Társaság lapjából, a Gardenből ismertem meg. Az érzékenységnek és az alaposságnak pontosan az a keveréke, amit annyira szeretek a német kultúrában.
Tavaly ősszel találtam a
Neues von Lindenhof című blogot, s abban október 16. dátummal egy részeltes beszámoló, sok képpel Hermanshofról. Érdemes nézni Lis blogját, a saját kertjét is szeretem, de ezenkívül különféle kertekről és kertészeti eseményekről is beszámol. S hogy a világ összeérjen, Gaissmayerék – akik Ernst Pagel és Karl Foerster növényeit árulják, akikre Beth Chatto és Piet Oudolf támaszkodik, akiket James Golden is a mestereinek tart – általában ott vannak ezeken.
Kinga barátnőm tájépítész vagy egyszerűbben mondva kerttervező. Ez az ő saját kertje.
Mikor elkezdte a kertet csinálni, nem volt valami biztató a kép, néhány örökzöld és a kutyák által szétkapart fű. Ő azonban néhány év alatt a romokból mintaszerű családi pihenőkertet csinált.
Mivel két kicsi gyerekük van, oldalt – ahol nem zavarja a kert látványát, viszont a gyerekek jól szemmel tarthatók – csináltak homokozóval és hintával egy kis gyerekjátszót. A ház előtt pedig bazaltkövekből egy tágas teraszt építettek, ami a házat és a kertet mint egy kültéri szoba kapcsolja össze.
Kinga megtartotta középen a játékra alkalmas füvet, de a kertet bokrokkal zárta körbe, amelyek elé évelőket tett.
Kingának sikerült egy olyan kertet létrehozni, amelyik sok funkciójú és gazdag, ugyanakkor könnyen karbantartható.
Kingáék néhány nap múlva – mivel itthon nem tudnak a szakmájukból megélni – áttelepülnek Angliába. Reméljük, ott lesz egy kertjük, ahonnét már nem kell semmi miatt elmenni.
Coreopsis tripteris. Egy olyan menyecskeszem, amelyik bírja félárnyékot és 150-180 cm magas lesz. Most érkezett meg Staudengärtnerei Gaissmayertől.
Szokás szerint még egyszer megnéztem az interneten a tulajdonságait és eközben találtam meg az Audubon Society of Western Pennsylvania lapját.
Már több olyan amerikai lappal találkoztam, amelyik a honos növényekkel és azok kertészeti alkalmazásával foglalkozik, de ezt különösen érdekesnek találom. A lapon szereplő növények között vannak olyanok, amelyeket mi is ismerünk, de a jórészük teljesen ismeretlen nálunk.
Már régóta szerettem volna ezt megcsinálni, de mostanra sikerült. A Katolikus Egyház ma Szent Józsefet, a munkást ünnepli (ebből lett május 1. is munkás ünnep ), örülök, hogy ezek a linkek, amelyek mögött olyan fantasztikus teljesítmények állnak, pont ma kerültek fel a blogra.
Yvonne kertész és fotográfus. Kanadában, Ontario mellett van egy saját kertje.
Nekem nagyon tetszik Yvonne kertje. Természetes, de közben olyan költői és kifinomultan elegáns, amit én nagyon szeretek. Az külön érdekes a számomra, hogy ő is mint mi, meglehetősen hideg területen kertészkedik.
Akinek van egy kis ideje, feltétlenül nézzen bele a lapjába. Nem kell hozzá angolul sem különösebben tudni, a képek önmagukban is gyönyörűek.
Akár én is csinálhattam volna volna. De nem én csináltam. Hanem Peter Janke, német kertész (a nevére kattintva a honlap galériája jön be). James Golden lapján találtam decemberben egy rövid cikket Jankéről. Mint annyiszor, most is teljesen megegyezik az ízlésünk.
Azt is csak mostanában értettem meg, hogy hivatásom az életben nem egysíkú, hanem sok dimenziójú. Hogy olykor teljes mértékben tanárnak kell lennem, máskor meg szerető feleségnek.
Most november 30-án, Advent első vasárnapján így töltöttem 35. születésnapomat:
Úgy találtam, hogy valaki az ő blogjáról jött átt hozzám. Megnéztem és teljesen el voltam hűlve, hogy valaki a világ másik végén megcsinálta álmaim kertjét.
Pedig neki sem könnyű. Nehéz, nedves agyagos talajjal kell megbirkóznia, ráadásul hétvégi kertészként.
Annyira hasonló az ízlésünk, hogy az ő blogján a második link az én egyik kedvenc, füvekkel és füzekkel foglalkozó kanadai kertészetem, a Bluestem Nurserey. De nem csak ezt a kedvencemet találtam meg nála.
Ez kép James kertjéből nekem a nagy ideálom, Beth Chatto kertjét juttatja eszembe. (Érdemes megnézni a honlapunkon, a Hortus Carmelin, a Beth Chatto Gardensről készült oldalt.)
S ahogy a képekből gondolni lehet, megtaláltam azt a kertész is, akitől Beth Chatto mellett a legtöbbet tanultam, Piet Oudolfot is. (Feltétlenül meg kell nézni a lapját! És ha valakit még érdekel, egy holland kertészet lapja, ahol nagyon sok szép kép van róluk. És mivel nálunk egyáltalán nem lehet kapni a könyveit, a Timber Press lapja – most látom, hogy ez is szerepel James Goldennél kulcsszóként –, ahonnét meg lehet azokat rendelni. Nincs velük személyes tapasztalatom, én a saját könyveimet Angliában vettem.)
Augusztusi posztok egyike például Piet Oudolfnak egy olyan munkájáról szól a Battery Gardensben, amelyet én már eltettem magamnak linkként. Nagyon érdekes volt James szemével látni ugyanazt.
S mint ahogy a sok fűből már sejteni lehet, Noel Kingsbury szintén gyakran szerepel James Golden blogjában. Én nagyon sokat tanultam a Piet Oudolffal közösen írt könyvükből (Gardening with Grasses, Frances Lincoln 1998). Mindenkinek, aki füvekkel akar foglalkozni, csak ajánlani tudom. A világ kicsi: az előszót Beth Chatto írta. A mottót Ernst Pageltől választották. Ő egy fantasztikus német kertész, az egykori NDK-ból. Honlapja nincs, viszont Gaissmayernál lehet tőle növényeket kapni. Ő Karl Foersterre, egy szintén csodálatos német kertészre hivatkozik. (Gaissmayer egy csomó növényt árul tőle is.) Foerstert Beth Chatto mesterének tekinti, Piet Oudolf pedig egyszerűen my hero-nak nevezi.
Még egy kertész, akitől én is sokat tanultam arról, mit jelent a szabadság a kertészetben, Dan Pearson. Őt a magyar olvasók is ismerhetik Terence Conrannal közösen írt A modern kertművészet című könyvből (Park Könyvkiadó 1999). S egy ismerős név, John Brookes. Ő volt az első angol kertész, akit megismertem és most, hogy már többet tudok a kertészkedésről, látom hogy milyen nagyon jó kertész is ő.
Végezetül pedig vissza az Óvilágba. James Golden blogján szerepel egy olyan német kert, Hermanshof, amelyet én az angol Királyi Kertészeti Társaság lapjából, a Gardenből ismertem meg. Az érzékenységnek és az alaposságnak pontosan az a keveréke, amit annyira szeretek a német kultúrában.
Tavaly ősszel találtam a Neues von Lindenhof című blogot, s abban október 16. dátummal egy részeltes beszámoló, sok képpel Hermanshofról. Érdemes nézni Lis blogját, a saját kertjét is szeretem, de ezenkívül különféle kertekről és kertészeti eseményekről is beszámol. S hogy a világ összeérjen, Gaissmayerék – akik Ernst Pagel és Karl Foerster növényeit árulják, akikre Beth Chatto és Piet Oudolf támaszkodik, akiket James Golden is a mestereinek tart – általában ott vannak ezeken.
