Amióta kertem van, mindig arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne olyan képzésben részt venni, ahol konkrét kertészeti ismereteket tanítanak magas színvonalon. Most pénteken végre sikerült, ugyan nem résztvevőként, hanem előadóként.
Zs. Ambrus Mária meghívott az általa vezetett
díszkertésztanodában tartott évelőakadémiába
Dr.Schmidt Gábor egyetemi tanár mellett vendégelőadónak. A díszkertésztanoda kínál a
műkedvelők számára egy 24 órás tanfolyamot, amelyen a ház körüli díszkert létesítéséhez, gondozásához szükséges ismereteket lehet elsajátítani egy rendkívül
profi oktatói gárda segítségével. Én azonban nem ide, hanem a kimondottan szakemberek, kerttervezők, kertépítők számára meghirdetett
ÉVELŐAKADÉMIÁra kaptam meghívást.
Mivel Mária külön megkért arra, hogy a félárnyéki, erdőszéli évelőkre helyezzem a hangsúlyt, úgy döntöttem, hogy a kert egy olyan részét fogom bemutatni képekkel hónapról-hónapra, ahol tipikusan ilyen növények találhatók. S ha már összegyűjtöttem egy csomó képet és mindjárt itt a tavasz, akkor megosztanék a kedves olvasókkal is egy olyan tavaszi félárnyéki összeállítást, amelyről ott beszéltem és ami kezdők és profik számára is biztos siker.
Az együttes alapja két nagyjából egy időben nyíló és minden szempontból rendkívül tűrőképes tavaszi virág, a tüdőfű (Pulmonaria) és a nefelejcs (Brunnera). A fenti képen a tüdőfű, a lentin a kettő együtt látható.
Ezekhez társul ellenpontként a bőrlevél (Bergenia). Ez a három virág a legtöbb kertészetben kapható tavasszal és csak önmagukban is nagyon szépek. Elvirágzás után mindhárom kitűnő talajtakaróként is.
Ha azonban meg akarjuk egy kicsit bolondítani az összeállítást, akkor érdemes még egy-két kutyatejjel (Euphorbia) és hunyorral (Helleborus) is próbálkoznunk. Ezek ugyan nem annyira ismertek, de virágzáskor viszonylag sok árudában találkozhatunk velük.
Az Euphorbia polychroma abszolut jolly joker: azonkívül, hogy nagyon szép érdekes zöldessárga virágai vannak tavasszal, nagyon kis igényű és hosszú életű növény.
Rokona az Euphorbia amygdaloides, amelynek leginkább a 'Purpurea' változatával találkozhatunk a kertészeti forgalomban, még extrább virágokat hoz, viszont sajnos rövid életű. Érdemes hagyni magot érlelni, mert így fenntartja magát. Ez is - mint minden magról újuló évelő - inkább kötetlen kiültetésekbe, ahol szabadon szaporodhat, mint szigorú rendben beültetett évelőágyakba való.
A Helleborus orientalisról sokáig azt hittem, hogy extra jó körülményeket igényelnek, de úgy tapasztalom, hogy ez nincs így. Érdemes a tavasszal elszáradó télizöld leveleit az új hajtások kijövetelekor visszavágni. Én mindig visszavágom a virágokat is mielőtt magot érlelnének és szárított virágnak használom fel őket.
A büdös hunyor (Helleborus foetidus) az extravagáns kinézeten kívül még azzal az erősséggel is rendelkezik, hogy száraz árnyékban is jól fejlődik.
Mindehhez nagyon atraktív kiegészítőlehet a nagy szívvirág (Dicentra spectabilis). Mivel virágzás után visszahúzódik, semmiképpen ne tegyük önnálóan, hanem például a tüdőfüvek közé, virágzás után a tüdőfüvek nagyra növő levelei eltakarják a megüresedő helyét.
Ilyen természetközeli kiültetéshez nem illenének nagyon élénk narancssárga nárciszok, viszont a világos és zöldessárga valamint fehér nárciszok nagyon megélénkítik az együttest. Ha fehér (és nem rózsaszín) szívvirágot teszünk, mint amit a fenti képen látunk, azzal a fehér nárciszok különösen elegánsan hatnak.
A bíbor színű tulipánok kiemelik a tüdőfű és a bőrlevélvirágaiban meglévő bíbor tónust, a fehérek pedig az előző fehér összeállítás eleganciáját fokozzák.
Ha szeretne többet megtudni ezekről a növényekről és szeretne még ezekhez hasonló funkciójú növényeket megismerni, érdemes áttanulmányozni a
talajtakarókról szóló bejegyzéseket. Sok örömet, jó kedvet a kísérletezéshez!
