Anne Marie-t a blogon keresztül ismertem meg. Az USA-ban, Illinoisban él, de a nagyszülei még Budán gazdálkodtak - így aztán Anushka-ként szokta nekem aláírni a leveleit. A férjével egy nagyon szimpatikus biogazdaságot csinálnak. Öt gyerekük van, Anne Marie otthon tanítja őket. Jövő héten szerettem volna a blogjáról írni, de a tegnapi bejegyzése olyan gyönyörű, hogy megkértem Tamást, most azonnal fordítsa le.
35
Gyerekkoromban azt gondoltam, s ahogy telnek az évek, azóta is azt gondolom, hogy harminchét évesnek lenni fantasztikus dolog lesz.
Miért?
Azért, mert akkorra már, úgy hiszem, több szempontból is igazán megtalálom önmagamat. Azt mindig is tudtam, hogy férjhez megyek majd, de nem is képzeltem volna, hogy ilyen csodálatos férfihoz. Mindig tudtam, hogy gyerekeim lesznek, de azt nem, hogy öt, ráadásul ilyen gyors egymásutánban. Mindig tudtam, hogy katolikus maradok, de azt nem, hogy ez milyen fontos lesz számomra. Csak az utóbbi néhány évben, a farmunk ezer teendőjével töltött élet közepette ébredtem rá, mennyire az vagyok, ami a hitem. Ez határoz meg. Ez vezet. Ez ad erőt minden mértéken túl. Tudom, hogy minden év… nem is, inkább minden nap, minden egyes lépés, amelyet teszek, Isten felé kell vezessen, nem el Tőle.
Azt is csak mostanában értettem meg, hogy hivatásom az életben nem egysíkú, hanem sok dimenziójú. Hogy olykor teljes mértékben tanárnak kell lennem, máskor meg szerető feleségnek.
Katolikus hitem vezetett el annak megértéséhez, hogy önként átadjam magam Istennek, hogy Neki szenteljem magamat, engedjem, hogy Ő vezessen mindenben, amit teszek… minden lépésemben.
Most november 30-án, Advent első vasárnapján így töltöttem 35. születésnapomat:
Kora reggeli kelés, friss mogyorós kávéval és magam sütötte, még meleg angyalos keksszel, amish lekvárral és csönddel.
Havazott. A gyerekek nagy várakozással öltözködtek a születésnapi programhoz.
Korán reggel misére mentünk, Szent András ünnepére. Mise után még kellemesen elcsevegtünk a barátainkkal, aztán beültünk a kocsiba, és délnek indultunk, egy parkba, ahol a fák között álló egyszerű faházban terítettünk meg az otthonról hozott reggelihez.
Ahogy ott ültünk, a reggelit élveztük, és kifelé tekintgettünk a gerendák résein, a hó odakint lassan mindent belepett, csodálatos atmoszférát varázsolva körénk.
Reggeli után ráérős sétát tettünk a fehér hótakarón, mélyen belélegeztük a kristálytiszta levegőt. Egyesek hógolyó-csatát vívtak, míg én képeket készítettem…
ISTEN ÉLTESSEN ANNE MARIE!
35
Gyerekkoromban azt gondoltam, s ahogy telnek az évek, azóta is azt gondolom, hogy harminchét évesnek lenni fantasztikus dolog lesz.
Miért?
Azért, mert akkorra már, úgy hiszem, több szempontból is igazán megtalálom önmagamat. Azt mindig is tudtam, hogy férjhez megyek majd, de nem is képzeltem volna, hogy ilyen csodálatos férfihoz. Mindig tudtam, hogy gyerekeim lesznek, de azt nem, hogy öt, ráadásul ilyen gyors egymásutánban. Mindig tudtam, hogy katolikus maradok, de azt nem, hogy ez milyen fontos lesz számomra. Csak az utóbbi néhány évben, a farmunk ezer teendőjével töltött élet közepette ébredtem rá, mennyire az vagyok, ami a hitem. Ez határoz meg. Ez vezet. Ez ad erőt minden mértéken túl. Tudom, hogy minden év… nem is, inkább minden nap, minden egyes lépés, amelyet teszek, Isten felé kell vezessen, nem el Tőle.
Azt is csak mostanában értettem meg, hogy hivatásom az életben nem egysíkú, hanem sok dimenziójú. Hogy olykor teljes mértékben tanárnak kell lennem, máskor meg szerető feleségnek.Katolikus hitem vezetett el annak megértéséhez, hogy önként átadjam magam Istennek, hogy Neki szenteljem magamat, engedjem, hogy Ő vezessen mindenben, amit teszek… minden lépésemben.
Most november 30-án, Advent első vasárnapján így töltöttem 35. születésnapomat:Kora reggeli kelés, friss mogyorós kávéval és magam sütötte, még meleg angyalos keksszel, amish lekvárral és csönddel.
Havazott. A gyerekek nagy várakozással öltözködtek a születésnapi programhoz.
Korán reggel misére mentünk, Szent András ünnepére. Mise után még kellemesen elcsevegtünk a barátainkkal, aztán beültünk a kocsiba, és délnek indultunk, egy parkba, ahol a fák között álló egyszerű faházban terítettünk meg az otthonról hozott reggelihez.
Ahogy ott ültünk, a reggelit élveztük, és kifelé tekintgettünk a gerendák résein, a hó odakint lassan mindent belepett, csodálatos atmoszférát varázsolva körénk.
Reggeli után ráérős sétát tettünk a fehér hótakarón, mélyen belélegeztük a kristálytiszta levegőt. Egyesek hógolyó-csatát vívtak, míg én képeket készítettem…
ISTEN ÉLTESSEN ANNE MARIE!
2 megjegyzés:
Anne Marie! Isten éltessen! "jó volt Veletek együtt ünnepelni".
Kata! ilyen testet-lelket melengető történetet ritkán olvashatunk, köszi Neked amiért megosztottad az olvasókkal, és köszönet Tamásnak is a gyors fordításért!
Engem is teljesen szíven ütött. Nagyon szimpatikus emberek. A Kerti Naplón keresztül összeismerkedtem még rajtuk kívül is néhány nagyon vonzó amerikaival, szeretnék hamarosan róluk is írni.
Megjegyzés küldése