2013. augusztus 22., csütörtök

Köszönet


A kert tavasszal megtalálta az új gazdáit, akik tovább szeretnék vinni azt, amit mi tizenhét éve elkezdtünk.


A kertről szóló blogot hat éve kezdtem el, Máriának ajánlva, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. Az akkor elhangzó evangéliumi részben az angyal Dávid örökös királyi székét ígéri Mária születendő gyermekének. A mai napon ugyanez az evangéliumi szakasz hangzott el, mert ma az Egyház Máriát, mint ennek a királyságnak a királynőjét ünnepli. Úgy gondolom, hogy ez az ünnep jó alkalom a blog lezárására és köszönetmondásra.


Köszönöm minden Olvasónak az érdeklődést, köszönöm a sok megerősítést, támogatást. Köszönet mindazoknak, akik mellettünk álltak, abban a nehéz időben, amikor eladtuk a kertet, akik biztattak, vigasztaltak, megosztották a hirdetésünket, és különösen azoknak, akik imádkoztak értünk.


Köszönöm Máriának a közbenjárást. S köszönöm Istennek ezt a kertet, köszönöm mindazt az örömet és fájdalmat, amit itt megéltünk,  és mindenekfelett azt, hogy mindig, örömünkben és fájdalmunkban is mindig megtapasztaltuk az Ő szerető jelenlétét.

8 megjegyzés:

Monika írta...

Hála mindenért!

ligeti rozárium írta...

Örülök, hogy valóságosan is megismerhettem ezt a kertet és gazdáit, az elmúlt év során sokszor megfordulhattam benne, be is járhattam... örökre megmarad szép emlékeimben. A blog képeiben sokszor gyönyörködtem, biztosan vissza fogok járni újdonsült kerttulajdonosként, ismereteket és ötleteket meríteni belőle. Köszönet érte, és Isten áldja megalkotóit!

Templom Kata írta...

Köszönöm szépen a kedvességeteket!

Holdgyöngy írta...

Sokat gondoltam rád, olvasva a magazinban kertről írtakat, itt látva a hirdetést. S sokszor voltam látogatója a blogodnak. Ezek szerint értő kezek viszik tovább amit elkezdtél. S megmondom őszintén, sokat gondoltam rád, milyen nehéz lehet elválni tőle. Most megnyugodtam.

Templom Kata írta...

Köszönöm szépen!

Szolnoki Király Judit írta...

Ámulva és elszoruló szívvel néztem a kertet, mert a szépsége szívbemarkoló, szinte fáj, de egyben ujjongó örömre is okot adó... Így együtt, mint a csodálatos-fájdalmas élet. Fohászkodtam volna én is, ha tudom, hogy eladásra kerül... De biztosan most sem késő: Gazda, adj e kert építőinek új, friss örömöket, szép világodban új tereket az alkotásra, szépítésre. Kegyelem áradj gazdagon! Szeretettel: Szolnokiné Király Judit

Templom Kata írta...

Köszönöm!

dreschma írta...

ÓÓ ÉN kicsit elmaradtam és lemaradtam... miért kellett eladni? Nem lehetett könnyű döntés megválni tőle. Egy másik kert története is indul ennek zárásával?