A németek így nevezik azokat a vad vagy a természetes állapothoz közel álló gyümölcsöket, amelyeket házikertben is termesztenek. Ezek általában vagy egyáltalán nem igényelnek metszést vagy csak egészen keveset. Többnyire nagyon ellenállóak. Nem kell őket permetezni. Gyakran szélsőséges viszonyok között is megélnek. Számos olyan van közöttük, amelyiknek a gyümölcse ugyanolyan finom mint a közismert gyümölcsöké. Sok közülük a kertben lévő állatok számára is eleségül szolgál. Mindezt megkoronázandó, többségük gyönyörűen színesedik ősszel. S ráadásul mostanában már meglehetősen széles választékukat lehet kapni - Nyugaton.
Úgy találtam rájuk, hogy a mi hűvös, árnyékos, erdőszéli kertünkben nem sikerült gyümölcsöt termeszteni. Pedig hatalmas ambíciókkal álltunk neki a dolognak. Minden létező gyümölcsöt betelepítettünk, gondosan kiválogatva egész fajtasorokat. Metszettük, permeteztük, trágyáztuk, locsoltuk, de hét-nyolc év után be kellett lássuk, hogy ez nem megy. A naspolyán és a bogyósokon kívül szinte egyáltalán nem termettek, és több olyan is volt, amelyik minden gondoskodásunk ellenére elpusztult.
2004-2005-ben úgy döntöttem, hogy ha nem megy a gyümölcsöskert, akkor legyen díszkert. Tamás mondta ugyan, hogy szerinte a kettő nem zárja ki egymást, de én úgy gondoltam, hogy a díszkertbe nem illenek gyümölcsfák és bokrok. Úgyhogy a naspolyán - és három túlélőbajnok barackon kívül - kiszedtem mindent. (Szerencsére a legtöbb fa annyira csenevész volt, hogy oda lehetett adni még a szomszédoknak.)
A díszkerttel két baj is volt. Egyrészt a kert jelentős részét kitevő rossz talajú, száraz, félárnyékos helyekre nem nagyon találtam növényt. Másrészt nagyon hiányzott az a csodás „piros lekvár”, amit fekete ribizliből, málnából és egyéb bogyósokból készítettem volt. Így hát fölülvizsgáltam az esztétikai elveimet és így rögtön találtam néhány bogyós számára alkalmas helyet. S miközben a száraz félárnyékra kerestem növényeket, megtaláltam az alternatív gyümölcsöket.
Mostanra egész kollekciót szedtem össze belőlük. S mivel ezek jórészt erdőszéli növények, nagyszerűen beilleszthetők a mi természetközeli kertünkbe.
Magyarul többet:
Erdeigyümölcs-lap.
Néhány német lap az érdeklődők számára:
Gärtenrei Naturwuchs.
Artener Bio-Baumschulbetrieb.
Eggert Baumschulen.
Úgy találtam rájuk, hogy a mi hűvös, árnyékos, erdőszéli kertünkben nem sikerült gyümölcsöt termeszteni. Pedig hatalmas ambíciókkal álltunk neki a dolognak. Minden létező gyümölcsöt betelepítettünk, gondosan kiválogatva egész fajtasorokat. Metszettük, permeteztük, trágyáztuk, locsoltuk, de hét-nyolc év után be kellett lássuk, hogy ez nem megy. A naspolyán és a bogyósokon kívül szinte egyáltalán nem termettek, és több olyan is volt, amelyik minden gondoskodásunk ellenére elpusztult.2004-2005-ben úgy döntöttem, hogy ha nem megy a gyümölcsöskert, akkor legyen díszkert. Tamás mondta ugyan, hogy szerinte a kettő nem zárja ki egymást, de én úgy gondoltam, hogy a díszkertbe nem illenek gyümölcsfák és bokrok. Úgyhogy a naspolyán - és három túlélőbajnok barackon kívül - kiszedtem mindent. (Szerencsére a legtöbb fa annyira csenevész volt, hogy oda lehetett adni még a szomszédoknak.)
A díszkerttel két baj is volt. Egyrészt a kert jelentős részét kitevő rossz talajú, száraz, félárnyékos helyekre nem nagyon találtam növényt. Másrészt nagyon hiányzott az a csodás „piros lekvár”, amit fekete ribizliből, málnából és egyéb bogyósokból készítettem volt. Így hát fölülvizsgáltam az esztétikai elveimet és így rögtön találtam néhány bogyós számára alkalmas helyet. S miközben a száraz félárnyékra kerestem növényeket, megtaláltam az alternatív gyümölcsöket.
Mostanra egész kollekciót szedtem össze belőlük. S mivel ezek jórészt erdőszéli növények, nagyszerűen beilleszthetők a mi természetközeli kertünkbe.Magyarul többet:
Erdeigyümölcs-lap.
Néhány német lap az érdeklődők számára:
Gärtenrei Naturwuchs.
Artener Bio-Baumschulbetrieb.
Eggert Baumschulen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése