2011. november 2., szerda

Fel a hegyre


A domb tetején áll nagyapám falujának temploma, a mai Magyarország legrégebbi faépülete, amelyet 1670-ben ácsoltak Csodatévő Szent Miklós tiszteletére. Ikonjai a 18. századból valók, berendezése a 19.-ből, s a 20. században telepítették át ide, a szabadtéri múzeumba. Én gyerekként már nem láttam, de bátyáim még igen az utcánk végén, a Bukóc dombján, s Bandi egy képeslapot is őriz a képével, amelyet anyánk írt neki a faluból. Csak most tudtam meg, hogy a falunkbeliek és a környékbeli ruszin falvak minden év szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján eljönnek ide, Szentendrére az ukrán határról, és misét tartanak benne magyar és ruszin nyelven. Jövőre én is ott leszek.

4 megjegyzés:

Mammka írta...

Milyen gyönyörű itt minden!!!!!A kert,a templom!
Nem találom,pedig már a múltkor megvolt,írtál korábban egy bejegyzést,vagy többet is az árnyékot szerető virágokról.
Levél még mindig fejben íródik.:(

Hortus Carmeli írta...

Köszönöm szépen!

A félárnyék címkénél találod meg a cikkeket.

Majd biztos átkerül papírra (gépre) az a levél a fejből. :)

Nyözö írta...

Nagyon tetszenek a képek, különösen azok ahol kisebb részletek vannak. A legszebb dolgok egyike a hosszú évtizedek alatt az "emberhez kopott" fafelület. Ezeknek már a megérintése is misztikus, szinte érezni a lüktető életet, a megnyugtató állandóságot amikor az ember ilyen tárgyakhoz ér... :)
Jó lehet ott élőben, köszönet a képes kalauzolásért! Nyözö

Hortus Carmeli írta...

Továbbítom Tamásnak, ő írta ezt a posztot (csak véletlenül tette fel az én nevemben). Nézd meg az ő blogját, biztos sok mindent szeretni fogsz ott.

http://wangfolyo.blogspot.com/