2010. április 4., vasárnap

Húsvét

„Mária pedig kint állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: »Asszony, miért sírsz?« Ő azt felelte nekik: »Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hogy hová tették!« Ahogy ez kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Ő pedig azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: »Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hogy hová tetted, és én elviszem!«

Ekkor Jézus megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult és héberül így szólt: »Rabbóni!« ami azt jelenti: Mester. Jézus így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.« Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: »Láttam az Urat!«, és hogy ezeket mondta neki." (Jn 20, 11-18)

2 megjegyzés:

Mammka írta...

Annyira szíven üt mindig,hogy ránk,asszonyokra bízta Jézus a Feltámadásának a hírét!Ő állította vissza az egyenrangúságot.:)

Hortus Carmeli írta...

Igen, engem is mindig. El szoktam azon gondolkodni, hogy Jézus mennyire kitüntelőleg bánt a nőkkel és milyen rendkívül fontos szerepeket adott nekik. Például Mária, akit Isten minden teremtmény fölé helyezett.

Hát igen, becsüljük meg magunkat. :)