A kertünk felső részének közepét egy nagy évelőágyás foglalja el. Eredetileg itt fű és barackfák voltak. A barackok azonban nem bírván a homokos talajt, a sok párát és a gyoran növő törökmogyoró miatt egyre kevesebb fényt, egymás után pusztultak ki. A fű pedig annyira nem ment, hogy tíz év alatt négyszer kellett újra vetni.
2006-ban végülis megelégeltem a kínlódást, és eldöntöttük, hogy újra telepítjük ezt a részt. A végképp árnyékba került barackokat hatalmas szívfájdalom közepette kivágtunk. A fű helyére, hogy ne kelljen sokat bajlódni vele, virágos talajtakarókat akartam tenni.
Annyira vágyakoztam azonban néhány csodaszép évelő után, hogy azt gondoltam, ezeket azért beteszem. A szép növény mellé egy másik szép kívánkozott, s a szép kombináció mellé egy másik szép.
Végül is a szépség győzött. Az egész területet egyetlen nagy évelőágyássá alakítottam. A talajtakarás annyiban maradt a koncepció része, hogy itt is - mint az egész kertben - azzal kísérletezem, hogy a nagyobb méretű évelők közé olyan alacsony talajtakarókat tegyek, amelyek a gyomokat elnyomják, de az általam ültetett évelők együtt tudnak velük élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése