Attól a pillanattól kezdve, hogy az elsőt megláttam, mindig lenyűgözött a történelmi rózsák szépsége. Magyarországon természetesen a rózsakertészek még csak nem is hallottak ilyenekről.
Európához való csatlakozásunk legnagyobb haszna számomra az volt, hogy korlátozás nélkül be lehetett hozni növényeket. S ha az Isten már megadta a fazekat, akkor megadja bele a nyulat is. Nem sokkal a csatlakozás után megtaláltam Peter Beales kertészetét Angliában, amelyiknek, azt hiszem, a világon a legnagyobb régirózsa-kínálata van, és a legrégebbi német rózsakertészetet, a Rosen von Schultheist, amely történelmi rózsákból különösen nagy kollekcióval rendelkezik.
Most már csak az volt a problémám, hova tegyem a rózsákat. Ezek a rózsák ugyanis általában csak a nyár elején virágoznak két-három hetet. Egy részük hoz ugyan csipkebogyót, de más részük – pont legizgalmasabb bíbor virágúak – még azt sem, így az év további részében nem valami szépek. Hosszú töprengés után végülis feltaláltam a spanyolviaszt: nem a kertbe tettem őket, hanem – felbátorodva azon, hogy milyen jókat olvastam a tűrőképességükről – végig az utcára a kerítésünk elé. (Már régen készen volt a rózsaágyás, amikor rájöttem, hogy hagyományosan is ezt csinálták, elkülönített kertrészbe rakták őket.)
Idénre már teljes pompájában virágzott a történelmirózsa-sövény.
Európához való csatlakozásunk legnagyobb haszna számomra az volt, hogy korlátozás nélkül be lehetett hozni növényeket. S ha az Isten már megadta a fazekat, akkor megadja bele a nyulat is. Nem sokkal a csatlakozás után megtaláltam Peter Beales kertészetét Angliában, amelyiknek, azt hiszem, a világon a legnagyobb régirózsa-kínálata van, és a legrégebbi német rózsakertészetet, a Rosen von Schultheist, amely történelmi rózsákból különösen nagy kollekcióval rendelkezik.
Most már csak az volt a problémám, hova tegyem a rózsákat. Ezek a rózsák ugyanis általában csak a nyár elején virágoznak két-három hetet. Egy részük hoz ugyan csipkebogyót, de más részük – pont legizgalmasabb bíbor virágúak – még azt sem, így az év további részében nem valami szépek. Hosszú töprengés után végülis feltaláltam a spanyolviaszt: nem a kertbe tettem őket, hanem – felbátorodva azon, hogy milyen jókat olvastam a tűrőképességükről – végig az utcára a kerítésünk elé. (Már régen készen volt a rózsaágyás, amikor rájöttem, hogy hagyományosan is ezt csinálták, elkülönített kertrészbe rakták őket.)
Idénre már teljes pompájában virágzott a történelmirózsa-sövény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése