A hőség után

Járom körbe a kertet és veszem sorra a károkat. Néhány éve egy ilyen hőhullám alkalmával reggeltől estére a kertben lévő összes Astilbe tönkrement. Most nem pusztult el semmi, de újra be kellett lássam, hogy csak olyan növényeket tudok tartani a kertben, amelyek a tartós hőséget is bírják.


Az Astilbék után meg kellett válljak a Liguláriáktól és most - rettentő fájó szívvel - a hortenziáim nagy részétől is. Ahhoz, hogy ezek a hűvösségkedvelő növények jól nézzenek ki, de ilyen hőségek idején már ahhoz is, hogy ne kapjanak hőgutát, olyan mennyiségű locsolásra lenne szükség, amivel nem rendelkezem, de ha rendelkeznék is,  ilyen mennyiségű locsolásnál úgy elszaporodnak a kártevő gombák a kertben, hogy azok teszik tönkre a növényeket.


Úgy látom, hogy itt egy olyan ökológiai határ van, amit nem lehet átlépni, a növények hőtűrését ugyanúgy figyelembe kell venni, mint a hidegtűrését.

Agro-Store

Ez egy ma délutáni kép a felső ágyásról, de ebben a posztban igazából elsősorban azt az örömömet szeretném megosztani másokkal, hogy találtam egy nagyszerű internetes mezőgazdasági áruházat.

Két hete találtam meg az Agro-Store üzletét. Hatalmas kínálatuk van. Az általam keresett termékeket náluk lehetett a legalacsonyabb áron vásárolni. Általában nagyon jók a termékleírásaik. Van egy jópofa, csomagkövetéses rendszerük, lépésenként értesítettek, hol tart a megrendelésem. Pár nap alatt megjött a csomagom és minden teljesen rendben volt vele. Szóval, gratulálok és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a profi, nyugati színvonalú internetes áruházat.

Kerttervezés az interneten keresztül

2009 tavaszán tettem fel a blogra ezt a lehetőséget. Ezen a héten frissítettünk a poszton. Kijavítottuk azokat a hibákat, amiket a képeknél a széles képernyőre való átállás okozott. De főleg átgondolva az elmúlt két és fél év tapasztalatait, kicsit átalakítottam az ajánlatot. A legfontosabb újdonság az, hogy ha sikerül ezt egyeztetni, akkor ki is megyek a helyszínre és személyes konzultáció is lehetséges.

Végiggondolva az elmúlt évek tapasztalatait, két nagyon fontos tanulság fogalmazódik meg. Az egyik, hogy milyen elmondhatatlanul fontos a növények jó kiválasztása. Esztétikai szempontból is és technikai szempontból is. Egy kert szépségének a legfontosabb eleme a növények növekedési formáiból és a levelek alakjából, színéből, textúrájából létrejövő harmónia. A legegyszerűbb, legolcsóbb növényekből is gyönyörű kompozíciókat lehet készíteni, ha valaki figyel erre. És hiába a sok drága növény, ha valaki ezt figyelmen kívül hagyja. A jól kiválasztott, az adott környezethez jól alkalmazkodó növények gyorsan fejlődnek, egészségesek, kevés gondozást igényelnek. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a neki tetsző növény majd biztosan fog alkalmazkodni, és legfeljebb nem fejlődik olyan jól, nem olyan nagy baj az. Ez azonban nincs így. Minden növénynek van egy - és soknak meglehetősen szűk - tűréshatára, és ha olyan környezetbe tesszük, amely ezen túl van, akkor nem nő, felnyurgul, megkopaszodik, megsárgul, megtetvesedik, nem virágzik, nem terem, hanem csak gondot és keserűséget okoz az embernek.

A másik fontos tanulság, hogy noha hosszan nagyon irigyeltem a képzett kertészeket, mégis a lehető legjobban jártam azzal, hogy a kertépítést így, saját kertem építésén keresztül tanultam meg. Magyarországon valahogy úgy alakult, hogy azokat az ismereteket, amelyek a kertépítésben a legfontosabbak, sehol nem tanítják. Akik növénytermesztést tanultak, azok a kertépítés esztétikai részéről semmit nem tudnak, és képzésük technikai beállítottsága eléggé meg is nehezíti, hogy ezt jól el tudják sajátítani. Alapvetően ahhoz értenek, hogyan kell szaporítóanyagból beültetésre kész növényt csinálni. Arról azonban, hogy a kész növény milyen lesz, és  milyen környezeti igényei lesznek, többnyire nagyon keveset tudnak. Amikor ilyeneket kérdezek kertészetekben, rendszerint azt a választ kapom, hogy  ők ezt a növényt csak konténerben szokták látni, fogalmuk sincs, milyen lesz, mit igényel majd. Azok az ismerőseim, akik ilyen képzettséggel kertépítéssel foglalkoznak, azt ugyanúgy saját szorgalomból kellett megtanulják, mint én.


Akik leginkább kerttervezőnek számítanak, azok az egyetemen végeztek tájépítész szakot. Először azt hittem, én csak véletlenül találkozom olyanokkal, akik a kertben a növényeket tartják a legkevésbé fontosnak. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, a magyar kerttervezőt építésznek képzik, azt tartja a szakma  netovábbjának, ha tömbökben és blokkokban gondolkozik, ha tereket képez,  és azzal határolja el magát a lenézett többi kertészmérnöktől, hogy  érdemnek tekinti, hogy ő nem ért a növényekhez. És valóban nem is ért hozzájuk. Alig tanítanak ugyanis nekik a kertépítéshez ténylegesen szükséges növényismeretet. A szakma csúcsán lévő, tájépítészként végzett kerttervező barátnőm  mondta nemrég, hogy  nekik 80 évelőt kellett az egyetemi vizsgán  ismerniük. Összehasonlításként, a Gaissmayer  német évelőkertészet katalógusában 2944 tétel van. Ha az ember egy  kicsit is nézi a nyugati kertészeti lapokat és blogokat, akkor legalább  5-600 olyan évelővel találkozik, amelyeket közismertként tárgyalnak. És  legalább ennyi évelőt valóban kell is ismerni. Rendkívüli különbségek  vannak ugyanis akár ugyanazon fajhoz tartozók között is. A Geranium  'Johnson Blue' nagyjából három hetet virágzik, a 'Jolly Bee' több mint  öt hónapot - egyébként rendkívül hasonlítanak egymásra. Nem mindegy  melyik kerül az ember kertjébe.


Szintén a  barátnőm mondta, hogy ők a növények betegségeiről semmit nem  tanultak.  Ez azért is döbbentett meg, mert én rengeteget tanulok ebben  a témában különféle  amerikai egyetemek kitűnő internetes lapjaiból. És nem  véletlen, hogy az amerikai egyetemek komoly hangsúlyt fektetnek erre, mert a  betegségre való fogékonyságban is óriási különbségek vannak a növények  között. A Cornus alba a legszélsőségesebb körülmények között is  egészségesen fejlődik, míg alig van olyan kártevő -  és ezek között  számos olyan, amely ellen nincs védekezés  -, amelyre a Cornus florida  ne lenne érzékeny. Nem mindegy, hogy az ember olyan növényre költi-e a  pénzét, amely kis odafigyeléssel jól fog fejlődni, vagy olyanra, amely a  legnagyobb gondosság mellett sem biztos, hogy megmarad.


Gondolom, így történhetett többek  között az, hogy a szentendrei skanzen előtt gyönyörű sárga tömböket alakítottak ki tűző napon - árnyékliliomból. Tavaly egy akkor épülő budai  luxusvilla kertjéhez kértek segítséget, ehhez kaptam meg egy profi  kertépítész iroda által készített kiültetési tervet. A növények  egyharmada annyira alkalmatlan volt az ottani körülmények közé, hogy  egy-két éven belül elpusztultak volna. Ilyenkor arra gondolok, milyen jó, hogy én ebből a képzésből kimaradtam, és lila ködök gyártása helyett tizenöt éve növényekkel foglalkozhatok. A saját - extrém módon nehéz adottságokkal rendelkező - kertem  tizenöt éve konkrét problémákkal szembesít, amelyeket nem tolhatok át másra, hanem nekem kell megoldanom őket. És ezek megoldásához akkor is pontosan ugyanazt kellene tennem, ha Magyarországon tanultam volna kertészetet, mint most: nyugati szakkönyvekből és internetes lapokból tájékozódni. Ez utóbbiakból van egy kis gyűjteményem, ami hasznos linkek néven jobb oldalt fönt található.