Katalin-napra

A tegnapi bejegyzésre, szinte amint feltettem, névnapi köszöntést kaptam, nagyon köszönöm, Ildikó! S én is minden Katalinnak boldog névnapot kívánok. Ezek itt a ma reggeli képek.

De az igazság, hogy én nem ma, hanem tavasszal ünneplem a névnapomat. Az én védőszentem ugyanis nem az alexandriai Katalin, hanem a sienai.

Amikor 1989-ben a Katona István megkeresztelt, mondta hogy válasszak védőszentet. Jó lesz nekem a Katalin. Persze, válaszolta, de melyik. Sok Katalin nevű szent van. Megnéztem a szentek életét és Alexandriai Szent Katalint választottam.

Alexandria, a mesés kelet, az Alexandriai négyes (azóta már nem vagyok olyan nagy véleménnyel róla), Alexandriai Katalin, aki a bölcseket legyőzte a nagy eszével, s a végén könnyen-gyorsan lefejezték. Ez kell nekem! (A Szentek élete a gyenge idegzetű huszadik századi olvasót kímélve nem részletezte, hogy miért szokás Alexandriai Szent Katalint kerékkel ábrázolni – hogy mielőtt lefejezték, még mi minden szörnyűséget csináltak vele.)

Mentem a Katonához nagy diadalmasan, hogy Alexandriai Szent Katalin. Kicsit gondolkodott, ááá legyen inkább a Sienai Szent Katalin. Az ő böjtjei közel sem voltak olyan vonzóak a számomra, mint a csodás Alexandria – azóta az olaszok brutális materializmusát megismerve sokkal jobban értem egyébként Katalin aszkézisét is – de gondoltam, hátha a Katona tud valamit, és mondtam, hogy jól van, legyen.

Tényleg tudott valamit. Sienai Szent Katalin domonkos szerzetes volt mint Aquinói Szent Tamás. S igazán kevés dolog lehet a világon, ami szebb, mint egy jól megépített kert, de Tamás teológiája biztosan ezek közé tartozik.

1995-ben Rómában töltöttünk egy fél évet. Ez az idő, azt hiszem, meghatározó volt abban, hogy mit látok szépnek, így a mai napig egészen közvetlenül befolyásolja azt, ahogy a kertet csinálom.

Róma
Róma – részletek
Róma – templomok
Róma – ajtók
Róma – ablakok

Az egyik kedvenc templomom a Santa Maria sopra Minerva volt. Csak később fedeztem fel, hogy ez a domonkosok temploma és itt van Katalin teste is – nem mondhatom, hogy eltemetve, mert a teste ép és egy üvegkoporsóban látható.

Néhány évvel később, az életem egy nagyon nehéz szakaszában, kezembe került Katalin híres könyve, a Dialógusok, és nagyon sokat segített nekem. Különösen azzal, hogy megmutatta, hogyan lehet az életünket minden módon behálózó materializmus szorításából kiszabadulni.

Szerettem volna megszerezni, ezért elmentem egy katolikus kegytárgyakat és régi könyveket árusító boltba, hogy megrendeljem. Az volt a véleményük, hogy teljesen felesleges meghagynom a címemet, mert még soha nem kaptak egy példányt sem. Én addig erőszakoskodtam, hogy végül is felírták. Három hét múlva felhívtak, hogy megvan a könyv, mehetek érte.

A sikeren felbuzdulva megkértem őket, hogy ha megkapják Sienai Szent Katalin Levelei-t, feltétlenül értesítsenek. Nem volt különösebben meggyőző, ahogy megígérték. Elmúlt néhány év, és tényleg semmi nem történt. Én azonban azt gondoltam: a boltosok lehet, hogy elfeledkeztek rólam, de Katalin biztos nem.

Ezért időnként bemegyek hozzájuk és megnézem, hogy megjöttek-e már a leveleim. Most november elején is jártam a városban és rögtön nyitás után benéztem. Az első amit megláttam egy vaskos kötet volt, Sienai Szent Katalin: Levelek. Kérdeztem, mikor kapták. Tegnap este, volt a válasz.

Lehet, hogy Katalin így a druszája napja táján ismét akar nekem valami fontosat mondani.

Ma alkonyatkor

A szezon végén

szerettem volna még néhány bogyóst ültetni.

Ez alkalomból találtam néhány kertészetet.

Elsőként – támogassuk a hazai ipart – a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht. lapja, a Rubusonline.

Úgy látom, hogy noha terveznek más gyümölcsöket is, egyenlőre kizárólag különféle bogyósokat forgalmaznak. Szörnyű lassú a szerverük és elég kis méretű növényeket árulnak, viszont az áraik alacsonyak.

Pesten minden nagyobb kertészetben árulnak egy olyan kisalakú könyvsorozatot, amelyik tematikusan bemutatja az évelőket, a lombhullató bokrokat és fákat, az örökzöldeket. Ennek van egy kötete a gyümölcsökről is. Ebben a legtöbb itt árult gyümölcs benne van. A különféle fajtáknak feltétlenül érdemes utánanézni. Azt láttam ugyanis, hogy az egyik erős metszést kíván, a másik támasztékot, stb.

Az igazi érdekesség a honlapon a bodza és a fekete berkenye. A bodzából ugyanis árulják a Haschberg-et, amelyik kimondottan a gyümölcsre szelektált fajta és nagyon ritkán lehet nálunk kapni. Nekünk évek óta van egy. Minden elképzelésen túl strapabíró és jól terem. A bodzalekvár pedig nagyon finom.

De még ennél is izgalmasabb a fekete berkenye. Eredetileg Észak-Amerikából származik. Ott nedves erdőszéleken él, mindazonáltal nagyon jól bírja a szárazságot is.

Nemesíteni viszont a volt Szovjetunióban kezdték el a negyvenes és ötvenes években. Az egyik legnépszerűbb fajtát, a Nero-t pedig a szomszédunkban, az egykori Csehszlovákiában szelektálták.

A fekete berkenye – azon túl, hogy nagyon igénytelen, szép a virága és ősszel szépen színeződik – azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rendkívül magas a C-vitamin és az antioxidáns tartalma.

Számos súlyos betegségnél, mint a vastagbél-rák, magas vérnyomás (alacsony vérnyomásnál vigyázni kell vele), krónikus gyulladások, gyomorfekély, májkárosodás esetén bizonyítottan hatékony szer.

Házi használatban gyümölcslevet és dzsemet szokás készíteni belőle. A legtöbbet a Nero terem, egy felnőtt bokor akár húsz kiló fölött is. Ezenkívül a Hugin-t és a Vikinget ültetik még leggyakrabban. (A fertődiekkel ellentétben én nem találom fanyarnak ez utóbbi ízét.) Ezek egy-másfél méteres bokrok. Mint erdőszéli növények, félárnyékba is ültethetők. Egy hibájuk van, hogy terjedő tövűek – bár ezek a fajták állítólag viszonylag kompaktak.

Miközben most kerestem az interneten, találtam még egy magyar kertészetet, Kertmester néven, amelyik forgalmazza a Haschberg bodzát és a fekete berkenyék közül a Nero-t.

Én egy Vikinget tavaly már beszereztem a Praskacból, és a jó tapasztalatokon felbuzdulva egy hete megrendeltem a Gärtnerei Naturwuchstól – amelyet már egy ideje nézegetek, és a szakszerű honlap alapján megkockáztattam most egy rendelést is – a Nero-t és a Hugin-t is. Azt reméltem ugyanis, hogy tőlük jóval nagyobb növényekhez jutok hozzá, mintha a fertődiektől venném.

S tényleg így is történt. Péntek este küldtem el a megrendelést, és a csomag csütörtökön délre már nálunk volt!!! Gyönyörű, erős növényeket kaptam. A legmelegebben tudom mindenkinek ajánlani őket.

Még két növényt rendeltem tőlük. Két mézbogyót: Lonicera caerulea subsp. kamtschatica 'Morena' és 'Fialka'. A tavaly a Praskacban vett Blue Velvet ugyanis szép virágzás után egy szem bogyót sem hozott. S látom, hogy az idén már ők is azt javasolják, hogy tegyünk többféle bokrot egymás mellé. Most az interneten azt találtam, hogy ez a kettő az, amelyiknek a legnagyobb bogyói vannak, a legtöbbet teremnek, és a legjobb ízük van. Remélem, hogy a három legjobbnak mondott így együtt már menni fog valamire.

Jellemző egyébként, hogy nálunk a Strakl az alapfajt árulja, a Sieberz pedig valami olyan fantázianevűt, amelyet kizárólag ő árul, kizárólag Kelet-Európában. Német területen ugyanis Sieberz is a Morenát és a Fialkát árulja.

Szerettem volna még néhány ribiszkét is ültetni még, de miután megnéztem a fentebb már emlegett gyümölcsös könyvet, és az egyik kertészetben megkérdeztem, hogy a mindenütt árult Blanka nevű fehérribizli érzékeny-e a betegségekre, és erre hosszú csönd volt a válasz, gyorsan áttértem az internetre.

Itt az első öt között kijött egy olyan meglehetősen szavahihetőnek látszódó német lap, amelyik azt írta, nekik az a tapasztalatuk, hogy a Blanka – nem csak a levél, hanem a bogyók is – nagyon érzékeny a lisztharmatra.

Találtam egy nagyon szakszerűnek látszó és széleskörű kínálattal rendelkező német kertészetet, a Baumschule Horstmann-t. Végül tőlük rendeltem hat ribizlit, de azok még nem érkeztek meg.

(November 28-án megérkezett a csomag. Nem mondhatnám, hogy különösebben gyors az ügyintézésük, de nagyon szép és erős növényeket küldtek.)

Mindeközben ráakadtam az 'Alte Obstsorten' nevű nagyon érdekes német kertészetre. Mint a neve is mutatja, régi gyümölcsfajták termesztésével foglalkozik. Úgy találtam rájuk, hogy van egy nagyon információgazdag lapjuk a ribiszkékről is.

A lap azzal kezdődik, hogy az ötvenes években Schleswig-Holsteinben milyen volt egy gyerek számára a nagyszülei kertje. Ezek után elmeséli a hagyományos fajtákat és a termesztésüket. Olyan szép az egész, hogy ha lesz egy kis időm, lefordítom magyarra.

És ha utolértem magam a az őszi kertépítés miatt elmaradt számos egyéb munkámmal, akkor a részletképekből is, amelyekkel ezt a cikket illusztráltam – van még van százötven, belőlük – felrakunk egy válogatást a Hortus Carmeli-re.

Csak néhány napja

Húsos som (Cornus mas) 'Jolico'

Mivel most ősszel vettük, még nem fotogén. Mindazonáltal valahol a fenyő ágai mögött szerepel az alábbi képen.

Pont akkor hozták a Zöld Királyba, amikor ott voltunk. Én azonnal rárontottam, és kikunyeráltam egyet. Tízliteres konténerben 150/175 cm-es fácskákat szereztek be, amelyeket 5250 forintért árulták.

Ez elsőre nem hallatszik nagyon jó árnak, de ha az ember összeveti azzal, hogy a Praskacban ugyanezt 80,50 euróért adják – már ha egyáltalán lehet kapni, mert az elmúlt két évben én még negyven centisnél nagyobbat nem láttam – akkor azonnal világos, hogy ez volt az ősz nagy kertészeti fogása.

Évek óta szeretnék szert tenni egyre. A 'Jolico' osztrák szelekció. Mint a Gärtnerei Naturwuchs írja, kétszer akkora a termése, mint a rendes somnak, és közben feleakkora a magja. Ettől eltekintve mindenben olyan, mint az alapfaj. Feltétlenül kell mellé viszont egy másik som porzónak. Erre az alapfajt szokás használni.

Mindezt azért írom, mert ma ismét voltunk a Zöld Királyban és azt láttam, hogy az eddig eladott készletük nagyjából az, amit én megvettem tőlük.

Ha valakinek még nem sikerült ezen az őszön nagy kertészeti fogásra szert tennie: irány a Zöld Király!

(Pár száz forintért az alapfajt is meg lehet venni mellé. Figyelni kell azonban, mert az egy másik ágyásban van. De a fiatalemberek, akik kiszolgálnak, és egyéként is nagyon segítőkészek, biztosan fogják tudni.)

Pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum)

A cserép előtt jobbra, az a sárga borzos. Ez persze az őszi színe. Évközben zöld.

2005-ben hoztam Angliából, a Királyi Kertészeti Társaság London melleti kertjéből, Wisleyből.

Olyan költőinek találtam, hogy 2007-ben még kettőt beszereztem egy belga kertészetből, amelyek állítólag két méter magasak lesznek. Egyelőre csak egyhúsznál tartanak, viszont hogy egymás mellé vannak ültetve, nagyon bájos piros bogyót teremnek.

Közben kiderült, hogy a pávafarkú salamonpecsét nálunk is honos, védett ritka faj.

Októberi reggel

Szárazvirág csokor

Minden évben szoktam virágot szárítani télire. Az idén sajnos nem elég levegős helyen szárítottam, így a kétharmadát ki kellett dobni. Két csokorra való maradt azért.

Itt az ősz

... milyen szép, hideg ősz (Xin Qiji)

Euonymus alatus 'Compactus'

Én mindaddig nem hittem el, amíg a saját keretünkben nem láttam, hogy tényleg ez a bokor őszi színe.

Így kezdi a színesedést.

Ez egy másik bokor, amelyik éppen elkezd színesedni. Itt nagyjából a kifejlett magasságát látjuk, a későbbiekben jórészt már csak bokrosodni fog. Egy méteresként szokás árulni, de amint a képen is látszik, annál nagyobb, másfél egyes lapok szerint két méteres lesz. A kifejlett példány szélesssége szintén másfél és két méter között mozog. (Figyelni kell arra, hogy mit vesz meg az ember, mert az alapfaj kétszer ekkora.)

Nagyon szép Miscanthussal és Pennisetummal.

Jó társai még az árnyliliomok, a borbolyák, a madárbirsek, a babérmeggyek. Gyakran alkalmazzák japánkertben. Meglepően sok árnyékot elvisel, noha árnyékban később színeződik. A talaj iránt igénytelen és nagyon szárazságtűrő.
Ilyenkor ősszel sok helyen lehet kapni. Mielőtt a puccosabb kertcentrumokban megvesszük, érdemes másutt is körülnézni, mert én például a fenti a nagy példányt egy-két éve háromezer forint körüli áron vettem a Zöldkirályban, miközben a New Gardenben kisebbeket adtak tizenötezerért.