A tegnapi bejegyzésre, szinte amint feltettem, névnapi köszöntést kaptam, nagyon köszönöm, Ildikó! S én is minden Katalinnak boldog névnapot kívánok. Ezek itt a ma reggeli képek.
De az igazság, hogy én nem ma, hanem tavasszal ünneplem a névnapomat. Az én védőszentem ugyanis nem az alexandriai Katalin, hanem a sienai.
Amikor 1989-ben a Katona István megkeresztelt, mondta hogy válasszak védőszentet. Jó lesz nekem a Katalin. Persze, válaszolta, de melyik. Sok Katalin nevű szent van. Megnéztem a szentek életét és Alexandriai Szent Katalint választottam.
Alexandria, a mesés kelet, az Alexandriai négyes (azóta már nem vagyok olyan nagy véleménnyel róla), Alexandriai Katalin, aki a bölcseket legyőzte a nagy eszével, s a végén könnyen-gyorsan lefejezték. Ez kell nekem! (A Szentek élete a gyenge idegzetű huszadik századi olvasót kímélve nem részletezte, hogy miért szokás Alexandriai Szent Katalint kerékkel ábrázolni – hogy mielőtt lefejezték, még mi minden szörnyűséget csináltak vele.)
Mentem a Katonához nagy diadalmasan, hogy Alexandriai Szent Katalin. Kicsit gondolkodott, ááá legyen inkább a Sienai Szent Katalin. Az ő böjtjei közel sem voltak olyan vonzóak a számomra, mint a csodás Alexandria – azóta az olaszok brutális materializmusát megismerve sokkal jobban értem egyébként Katalin aszkézisét is – de gondoltam, hátha a Katona tud valamit, és mondtam, hogy jól van, legyen.
Tényleg tudott valamit. Sienai Szent Katalin domonkos szerzetes volt mint Aquinói Szent Tamás. S igazán kevés dolog lehet a világon, ami szebb, mint egy jól megépített kert, de Tamás teológiája biztosan ezek közé tartozik.
1995-ben Rómában töltöttünk egy fél évet. Ez az idő, azt hiszem, meghatározó volt abban, hogy mit látok szépnek, így a mai napig egészen közvetlenül befolyásolja azt, ahogy a kertet csinálom.
Az egyik kedvenc templomom a Santa Maria sopra Minerva volt. Csak később fedeztem fel, hogy ez a domonkosok temploma és itt van Katalin teste is – nem mondhatom, hogy eltemetve, mert a teste ép és egy üvegkoporsóban látható.
Néhány évvel később, az életem egy nagyon nehéz szakaszában, kezembe került Katalin híres könyve, a Dialógusok, és nagyon sokat segített nekem. Különösen azzal, hogy megmutatta, hogyan lehet az életünket minden módon behálózó materializmus szorításából kiszabadulni.
Szerettem volna megszerezni, ezért elmentem egy katolikus kegytárgyakat és régi könyveket árusító boltba, hogy megrendeljem. Az volt a véleményük, hogy teljesen felesleges meghagynom a címemet, mert még soha nem kaptak egy példányt sem. Én addig erőszakoskodtam, hogy végül is felírták. Három hét múlva felhívtak, hogy megvan a könyv, mehetek érte.
A sikeren felbuzdulva megkértem őket, hogy ha megkapják Sienai Szent Katalin Levelei-t, feltétlenül értesítsenek. Nem volt különösebben meggyőző, ahogy megígérték. Elmúlt néhány év, és tényleg semmi nem történt. Én azonban azt gondoltam: a boltosok lehet, hogy elfeledkeztek rólam, de Katalin biztos nem.
Ezért időnként bemegyek hozzájuk és megnézem, hogy megjöttek-e már a leveleim. Most november elején is jártam a városban és rögtön nyitás után benéztem. Az első amit megláttam egy vaskos kötet volt, Sienai Szent Katalin: Levelek. Kérdeztem, mikor kapták. Tegnap este, volt a válasz.
Lehet, hogy Katalin így a druszája napja táján ismét akar nekem valami fontosat mondani.
De az igazság, hogy én nem ma, hanem tavasszal ünneplem a névnapomat. Az én védőszentem ugyanis nem az alexandriai Katalin, hanem a sienai.
Amikor 1989-ben a Katona István megkeresztelt, mondta hogy válasszak védőszentet. Jó lesz nekem a Katalin. Persze, válaszolta, de melyik. Sok Katalin nevű szent van. Megnéztem a szentek életét és Alexandriai Szent Katalint választottam.
Alexandria, a mesés kelet, az Alexandriai négyes (azóta már nem vagyok olyan nagy véleménnyel róla), Alexandriai Katalin, aki a bölcseket legyőzte a nagy eszével, s a végén könnyen-gyorsan lefejezték. Ez kell nekem! (A Szentek élete a gyenge idegzetű huszadik századi olvasót kímélve nem részletezte, hogy miért szokás Alexandriai Szent Katalint kerékkel ábrázolni – hogy mielőtt lefejezték, még mi minden szörnyűséget csináltak vele.)
Mentem a Katonához nagy diadalmasan, hogy Alexandriai Szent Katalin. Kicsit gondolkodott, ááá legyen inkább a Sienai Szent Katalin. Az ő böjtjei közel sem voltak olyan vonzóak a számomra, mint a csodás Alexandria – azóta az olaszok brutális materializmusát megismerve sokkal jobban értem egyébként Katalin aszkézisét is – de gondoltam, hátha a Katona tud valamit, és mondtam, hogy jól van, legyen.
Tényleg tudott valamit. Sienai Szent Katalin domonkos szerzetes volt mint Aquinói Szent Tamás. S igazán kevés dolog lehet a világon, ami szebb, mint egy jól megépített kert, de Tamás teológiája biztosan ezek közé tartozik.
1995-ben Rómában töltöttünk egy fél évet. Ez az idő, azt hiszem, meghatározó volt abban, hogy mit látok szépnek, így a mai napig egészen közvetlenül befolyásolja azt, ahogy a kertet csinálom.Az egyik kedvenc templomom a Santa Maria sopra Minerva volt. Csak később fedeztem fel, hogy ez a domonkosok temploma és itt van Katalin teste is – nem mondhatom, hogy eltemetve, mert a teste ép és egy üvegkoporsóban látható.
Néhány évvel később, az életem egy nagyon nehéz szakaszában, kezembe került Katalin híres könyve, a Dialógusok, és nagyon sokat segített nekem. Különösen azzal, hogy megmutatta, hogyan lehet az életünket minden módon behálózó materializmus szorításából kiszabadulni.Szerettem volna megszerezni, ezért elmentem egy katolikus kegytárgyakat és régi könyveket árusító boltba, hogy megrendeljem. Az volt a véleményük, hogy teljesen felesleges meghagynom a címemet, mert még soha nem kaptak egy példányt sem. Én addig erőszakoskodtam, hogy végül is felírták. Három hét múlva felhívtak, hogy megvan a könyv, mehetek érte.
A sikeren felbuzdulva megkértem őket, hogy ha megkapják Sienai Szent Katalin Levelei-t, feltétlenül értesítsenek. Nem volt különösebben meggyőző, ahogy megígérték. Elmúlt néhány év, és tényleg semmi nem történt. Én azonban azt gondoltam: a boltosok lehet, hogy elfeledkeztek rólam, de Katalin biztos nem.
Ezért időnként bemegyek hozzájuk és megnézem, hogy megjöttek-e már a leveleim. Most november elején is jártam a városban és rögtön nyitás után benéztem. Az első amit megláttam egy vaskos kötet volt, Sienai Szent Katalin: Levelek. Kérdeztem, mikor kapták. Tegnap este, volt a válasz.
Lehet, hogy Katalin így a druszája napja táján ismét akar nekem valami fontosat mondani.
6 megjegyzés:
De jó,hogy ezt elmesélted!:))
És ami tegnap kékben, az ma fehérben,- gyönyörű!
Nézem mindjárt nagyban is.
Gyönyörű a kerti naplód.
Imádom nézegetni, olvasgatni.
Kedves Ildikó, nagyon örülök, hogy tetszik. Kata
Kedves Iduska, nagyon köszönöm a kedvességed. Láttad már a fotóalbumot a kertünkről? Kata
Nagyon jó volt elolvasni ezt a bejegyzést, felüdített.
Egyébként éppen úgy bukkantam rá a google-lal erre a régi bejegyzésre, hogy azt kerestem, van-e még valahol raktáron a Dialógusokból (Paulus Hungarus-Kairosz, Bp, 2003) vagy fellelhető-e valamelyik netes antikváriumban.
Kedves Hedvig,
köszönöm szépen. Ha nem találod meg máshogy, szívesen befotózom az enyémet és akkor DVD-n el tudom neked küldeni.
Kata
Megjegyzés küldése