2010. július 31., szombat

A ház előtti ágyás

Erre az ágyásra látunk az ablakunkból.

Itt állt a telken lévő kis házikó, amit akkor bontottunk le, amikor készen lett a házunk. Elég izgalmas volt, mert fél méter választotta el az újonnan épült háztól.

Szerettem volna a romok helyére valami nagyon szépet. Ez azonban annyira nehéz hely, hogy tizennégy éve kínlódom vele.

A talaj tiszta homok. Meglehetősen árnyékos, viszont délben tűz rá a nap.

Végül is most itt tartok.

Én igazából innét - a törökmogyoró alatti padról - szoktam leginkább nézni.

2010. július 25., vasárnap

Kinga kertje

Kinga barátnőm tájépítész vagy egyszerűbben mondva kerttervező. Ez az ő saját kertje.

Mikor elkezdte a kertet csinálni, nem volt valami biztató a kép, néhány örökzöld és a kutyák által szétkapart fű. Ő azonban néhány év alatt a romokból mintaszerű családi pihenőkertet csinált.

Mivel két kicsi gyerekük van, oldalt – ahol nem zavarja a kert látványát, viszont a gyerekek jól szemmel tarthatók – csináltak homokozóval és hintával egy kis gyerekjátszót. A ház előtt pedig bazaltkövekből egy tágas teraszt építettek, ami a házat és a kertet mint egy kültéri szoba kapcsolja össze.

Kinga megtartotta középen a játékra alkalmas füvet, de a kertet bokrokkal zárta körbe, amelyek elé évelőket tett.

Kingának sikerült egy olyan kertet létrehozni, amelyik sok funkciójú és gazdag, ugyanakkor könnyen karbantartható.

Kingáék néhány nap múlva – mivel itthon nem tudnak a szakmájukból megélni – áttelepülnek Angliába. Reméljük, ott lesz egy kertjük, ahonnét már nem kell semmi miatt elmenni.

2010. július 17., szombat

Lajkó

Nem pont virág, de mindenképpen köze van a kerthez.

Úgy került ugyanis hozzánk, hogy múlt szombat reggel arra ébredtünk, egy kutya sír az erdőben. Kimentem megnézni, mi történt. Egy kutya ült szorosan a kerítésünk mellett és láthatóan rettentően meg volt elégedve azzal, hogy sikerült végre valakit ide hívnia.

Szoktak erre járkálni kóbor kutyák. Én mindegyikért becsületesen imádkozom, úgyhogy ennek is kértem, találjon valami jó gazdát. Tekintettel arra, hogy nekünk már van három meglehetősen fogyatékos kutyánk, úgy gondoltam, én ezzel részemről megtettem a kötelességemet.

Nem sokára el is mentünk a Bosnyák térre bambuszt osztani. Amikor visszajöttünk a kutya pontosan ott ült, mint amikor elmentünk, csak már sokkal meggyötörtebb volt.

Most már én is sírtam.

Estére - a kutya változatlanul ott ült könyörgő pofával a kerítésünk mellett - arra a belátásra jutottunk, hogy ezek a jó gazdák vélhetően mi kell hogy legyünk.

2010. július 9., péntek

Bambuszból házat


Kedves Mindenki,

segítséget szeretnénk kérni. Barátaink házát az erdélyi Széken elvitte a víz. A hetekig tartó esőzés következtében a Felszeg dombján megcsúszott a föld, s az utca mind a hat háza összedőlt. Nekünk a napokban kellett kivágnunk gyönyörű kínai bambuszültetvényünket. Arra gondoltunk, csináljunk a két rosszból egy jót. Adománygyűjtést hirdettünk Tamás blogján széki barátaink számára. A részleteket ott lehet megtalálni: Bambuszból házat.


Kérünk mindenkit, hogy támogassa a bajbajutott embereket azzal, hogy minél több emberhez eljuttatja ezt a felhívást, és akinek módjában áll, kérjük adjon legalább egy-két ezer forintot nekik.

Minden segítséget előre is köszönünk:

Kata és Tamás

Az ő pillanata

Minden növény számára minden nap van legalább néhány pillanat, amikor úgy esik a fény, hogy különlegesen széppé teszi. Ez az ő pillanata.

Stipa calamagrostis ma reggel.