Körkép

Csokor 2008. július 25.

Pontosabban, ez most nem egy igazi csokor. Reggel azért csináltam, hogy Vácra magunkkal vivén, meg tudjam nézni, melyik mocsári hibiszkusz illik a nagy évelőágyásba.

Ugyanis a Rappai Kertészet - Magyarország legnagyobb egzotikus kertészete - most a hétvégén (július 25-27.) a Váci Világi Vigalom programjának keretében a Duna parton a kézművesek utcájában árul. Ha az ember meg akarja nézni a növényeiket, nem kell Szekszárd mellé, Zombára mennie. Elég csak Vácig.

Lepke vagy mi...

A Phloxokra jött a kertbe ez a kis narancssárga foltos szárnyú csodalény. Úgy néz ki, mint egy lepke, de nem vagyok benne biztos, hogy az.

A feje elején ugyanis egy majdnem olyan hosszú, rendkívül elegáns, íves szívókája van, mint ő maga. Teljesen úgy néz ki, mintha egy kis trópusi madár lenne. Igazán örülök, hogy meglátogat minket. Most kezdődik a Phlox szezon, remélem még sokat látom.

Egy reggel - egy este

A sok nagy fa miatt a felkelő és a lemenő nap sugarakban éri kertet. Így szinte minden növénynek megvan a saját pillanata, amikor a fény éppen őrá esik. Mint egy olyan színdarab, ahol mindenki néhány percig főszerepet játszik.

Naplemente szivárvánnyal

Ma este a zápor elől a diófa alá húzódva imádkoztam, amikor a lemenő nap utolsó sugarai és zápor utolsó pillanatai egybe estek. Így a kert nem csak a lemenő nap arany fényében ragyogott, hanem egy gyönyörű szivárvány is húzódott felette.

A nagy évelőágyás

A kertünk felső részének közepét egy nagy évelőágyás foglalja el. Eredetileg itt fű és barackfák voltak. A barackok azonban nem bírván a homokos talajt, a sok párát és a gyoran növő törökmogyoró miatt egyre kevesebb fényt, egymás után pusztultak ki. A fű pedig annyira nem ment, hogy tíz év alatt négyszer kellett újra vetni.

2006-ban végülis megelégeltem a kínlódást, és eldöntöttük, hogy újra telepítjük ezt a részt. A végképp árnyékba került barackokat hatalmas szívfájdalom közepette kivágtunk. A fű helyére, hogy ne kelljen sokat bajlódni vele, virágos talajtakarókat akartam tenni.

Annyira vágyakoztam azonban néhány csodaszép évelő után, hogy azt gondoltam, ezeket azért beteszem. A szép növény mellé egy másik szép kívánkozott, s a szép kombináció mellé egy másik szép.

Végül is a szépség győzött. Az egész területet egyetlen nagy évelőágyássá alakítottam. A talajtakarás annyiban maradt a koncepció része, hogy itt is - mint az egész kertben - azzal kísérletezem, hogy a nagyobb méretű évelők közé olyan alacsony talajtakarókat tegyek, amelyek a gyomokat elnyomják, de az általam ültetett évelők együtt tudnak velük élni.