Már gyerekkoromban is nagyon sajnáltam a fenyőfának kivágott fákat. Amióta pedig tapasztalatból tudom, milyen nagy dolog az, amikor egy fenyőfa már két-három méter, még inkább így van ez. Ezért aztán nekünk soha nincs fenyőfánk.
Eleinte, amikor úgy éreztem, valamivel pótolni kell, terméses ágakból készítettem csokrot és azt tettük az ünnepi asztalra. Nagyon alkalmas erre például ez a Berberis koreana vagy a lenti képen látható Berberis x mentorensis.
De egy ideje már úgy gondolom, hogy tulajdonképpen az illik a legjobban a karácsonyhoz, ha minden marad a helyén és az ünnep alkalmából kiteszünk a madaraknak és a többi kis állatnak valami finomságot. Hadd örüljenek ők is ezen a napon.
4 megjegyzés:
A karácsonyfát is úgy termelik, mint bármelyik mezőgazdasági terményt. Zalában pár falu ebből él. De én sem tudom jó lelkiismerettel nézni a kivágott fát. Elég egy kis csokor fenyőág - lehetőleg lucfenyő, az illat kedvéért.
Szépen lehet díszíteni hajtatott növényekkel, és ezek talán az ünnep szimbolikájához is jobban illenek. Szentendrén a szerbek régen hajtatott búzát tettek a karácsonyi asztalra.
Ha valaki ragaszkodik a karácsonyfadíszekhez, fel lehet őket aggatni egy formásabb csupasz ágra: http://chateaudemoissac.fr/baroque_enchantment.html (Nem tudom közvetlenül linkelni, a felső képsorban a 7. kép.)
Kedves Edith,
köszönöm szépen a jó ötleteket.
Áldott, szép karácsonyt!
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm ismét a képeket, gyönyörű a kert. Köszönöm azt is, hogy ismét tanulhatunk tőled és nem utolsósorban Szent Ferenc atyánktól, aki karácsonykor dupla adagot adatott a testvérekkel a madaraknak.
Áldott, valódi örömökben gazdag ünnepet kívánok! Szeretettel: Éva
Kedves Éva,
köszönöm szépen a történetet Ferencről, nem ismertem.
Áldott, szép karácsonyt neked is!
Kata
Megjegyzés küldése