A szezon végén

szerettem volna még néhány bogyóst ültetni.

Ez alkalomból találtam néhány kertészetet.

Elsőként – támogassuk a hazai ipart – a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht. lapja, a Rubusonline.

Úgy látom, hogy noha terveznek más gyümölcsöket is, egyenlőre kizárólag különféle bogyósokat forgalmaznak. Szörnyű lassú a szerverük és elég kis méretű növényeket árulnak, viszont az áraik alacsonyak.

Pesten minden nagyobb kertészetben árulnak egy olyan kisalakú könyvsorozatot, amelyik tematikusan bemutatja az évelőket, a lombhullató bokrokat és fákat, az örökzöldeket. Ennek van egy kötete a gyümölcsökről is. Ebben a legtöbb itt árult gyümölcs benne van. A különféle fajtáknak feltétlenül érdemes utánanézni. Azt láttam ugyanis, hogy az egyik erős metszést kíván, a másik támasztékot, stb.

Az igazi érdekesség a honlapon a bodza és a fekete berkenye. A bodzából ugyanis árulják a Haschberg-et, amelyik kimondottan a gyümölcsre szelektált fajta és nagyon ritkán lehet nálunk kapni. Nekünk évek óta van egy. Minden elképzelésen túl strapabíró és jól terem. A bodzalekvár pedig nagyon finom.

De még ennél is izgalmasabb a fekete berkenye. Eredetileg Észak-Amerikából származik. Ott nedves erdőszéleken él, mindazonáltal nagyon jól bírja a szárazságot is.

Nemesíteni viszont a volt Szovjetunióban kezdték el a negyvenes és ötvenes években. Az egyik legnépszerűbb fajtát, a Nero-t pedig a szomszédunkban, az egykori Csehszlovákiában szelektálták.

A fekete berkenye – azon túl, hogy nagyon igénytelen, szép a virága és ősszel szépen színeződik – azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rendkívül magas a C-vitamin és az antioxidáns tartalma.

Számos súlyos betegségnél, mint a vastagbél-rák, magas vérnyomás (alacsony vérnyomásnál vigyázni kell vele), krónikus gyulladások, gyomorfekély, májkárosodás esetén bizonyítottan hatékony szer.

Házi használatban gyümölcslevet és dzsemet szokás készíteni belőle. A legtöbbet a Nero terem, egy felnőtt bokor akár húsz kiló fölött is. Ezenkívül a Hugin-t és a Vikinget ültetik még leggyakrabban. (A fertődiekkel ellentétben én nem találom fanyarnak ez utóbbi ízét.) Ezek egy-másfél méteres bokrok. Mint erdőszéli növények, félárnyékba is ültethetők. Egy hibájuk van, hogy terjedő tövűek – bár ezek a fajták állítólag viszonylag kompaktak.

Miközben most kerestem az interneten, találtam még egy magyar kertészetet, Kertmester néven, amelyik forgalmazza a Haschberg bodzát és a fekete berkenyék közül a Nero-t.

Én egy Vikinget tavaly már beszereztem a Praskacból, és a jó tapasztalatokon felbuzdulva egy hete megrendeltem a Gärtnerei Naturwuchstól – amelyet már egy ideje nézegetek, és a szakszerű honlap alapján megkockáztattam most egy rendelést is – a Nero-t és a Hugin-t is. Azt reméltem ugyanis, hogy tőlük jóval nagyobb növényekhez jutok hozzá, mintha a fertődiektől venném.

S tényleg így is történt. Péntek este küldtem el a megrendelést, és a csomag csütörtökön délre már nálunk volt!!! Gyönyörű, erős növényeket kaptam. A legmelegebben tudom mindenkinek ajánlani őket.

Még két növényt rendeltem tőlük. Két mézbogyót: Lonicera caerulea subsp. kamtschatica 'Morena' és 'Fialka'. A tavaly a Praskacban vett Blue Velvet ugyanis szép virágzás után egy szem bogyót sem hozott. S látom, hogy az idén már ők is azt javasolják, hogy tegyünk többféle bokrot egymás mellé. Most az interneten azt találtam, hogy ez a kettő az, amelyiknek a legnagyobb bogyói vannak, a legtöbbet teremnek, és a legjobb ízük van. Remélem, hogy a három legjobbnak mondott így együtt már menni fog valamire.

Jellemző egyébként, hogy nálunk a Strakl az alapfajt árulja, a Sieberz pedig valami olyan fantázianevűt, amelyet kizárólag ő árul, kizárólag Kelet-Európában. Német területen ugyanis Sieberz is a Morenát és a Fialkát árulja.

Szerettem volna még néhány ribiszkét is ültetni még, de miután megnéztem a fentebb már emlegett gyümölcsös könyvet, és az egyik kertészetben megkérdeztem, hogy a mindenütt árult Blanka nevű fehérribizli érzékeny-e a betegségekre, és erre hosszú csönd volt a válasz, gyorsan áttértem az internetre.

Itt az első öt között kijött egy olyan meglehetősen szavahihetőnek látszódó német lap, amelyik azt írta, nekik az a tapasztalatuk, hogy a Blanka – nem csak a levél, hanem a bogyók is – nagyon érzékeny a lisztharmatra.

Találtam egy nagyon szakszerűnek látszó és széleskörű kínálattal rendelkező német kertészetet, a Baumschule Horstmann-t. Végül tőlük rendeltem hat ribizlit, de azok még nem érkeztek meg.

(November 28-án megérkezett a csomag. Nem mondhatnám, hogy különösebben gyors az ügyintézésük, de nagyon szép és erős növényeket küldtek.)

Mindeközben ráakadtam az 'Alte Obstsorten' nevű nagyon érdekes német kertészetre. Mint a neve is mutatja, régi gyümölcsfajták termesztésével foglalkozik. Úgy találtam rájuk, hogy van egy nagyon információgazdag lapjuk a ribiszkékről is.

A lap azzal kezdődik, hogy az ötvenes években Schleswig-Holsteinben milyen volt egy gyerek számára a nagyszülei kertje. Ezek után elmeséli a hagyományos fajtákat és a termesztésüket. Olyan szép az egész, hogy ha lesz egy kis időm, lefordítom magyarra.

És ha utolértem magam a az őszi kertépítés miatt elmaradt számos egyéb munkámmal, akkor a részletképekből is, amelyekkel ezt a cikket illusztráltam – van még van százötven, belőlük – felrakunk egy válogatást a Hortus Carmeli-re.