Esős délután

Nagyon szeretem az ilyen szép békés esős napokat, mint a mai. Délután tettem egy rövid sétát a kertben.

Sajnos a szeptemberi hőség után hirtelen érkező októberi fagyok miatt az idei ősz nem olyan szines, mint máskor, de azért így is van némi szín a kertben.

Vasárnap reggel

Vasárnap kora reggel a nap éppen elkezd besütni. Azokon a napokon, amikor túl hideg van ahhoz, hogy a kertben igyam meg a teámat és imádkozzak, ezen a padon szoktam ülni és innét nézem a kertet.


Most vasárnap ez a kép tárul elém.



Pont szemben van a kertre nyíló ajtó.


Balra ezt látom. A két oszlop között egy századeleji ácsolt láda – a megszűnt Tűzmadár boltból, a kilencvenes évekből – az ajtó körül afgán szőttesek. A Hajós utcai afgán szőnyegboltban vettük tizenöt éve, amikor még senkit nem érdekelt a nomád szőnyeg. Valószínűleg ők a világ legolcsóbb nomád szőnyegboltja, némely darab olcsóbb, mint odaát helyben. Hogy hogy csinálják, az az ő titkuk.


A korlát mögötti galérián van a könyvtárunk.


A bal oldali szőnyeg egy ghasghaj tevecsikószőr-szőttes és két bakhtiari liszteszsák, amelyeket én varrtam össze. A ghasghajok és a bakhtiariak két nomád törzs a nyugat-iráni hegyek között, amelyek, akárcsak a többi nomád törzs azon a vidéken, fantasztikus szőtteseket készítenek. Iszfahánban, a bazárban kaptuk őket Akbar Keshani gyűjteményéből, akinél egy napot eltöltöttünk, és aki arra kért, úgy vigyázzunk rá, mintha a gyermekeit adta volna oda. A jobb oldali nemezt én festettem. Ha jól emlékszem, 1991-ben néztük meg a bécsi néprajzi múzeumban azt a kiállítást, amely egy afgán nomád törzs szőtteseit mutatta be. Én évekig szőttem, egy kicsit értek hozzá. Teljesen lenyűgözött a munkáik hihetetlen magas színvonala. Órákat töltöttünk el a kiállításon. Mielőtt kiléptünk a teremből, egy kis táblát találtunk, amelyen az állt, hogy ez a törzs ma már nem létezik, elpusztultak az afgán háború során. A nemezt az ő emlékükre csináltam, egy általuk gyakran használt motívum van rajta.


A galéria gerendáját Tamás faragta egy Szvátban – Észak-Pakisztán egy archaikus fafaragásáról ismert völgyében – álló mecset gerendájának mintájára. A korlátot pedig ketten készítettük el középkori örmény kereszt-mintákkal.


Ez a kandallónk Brumi lábának nyomaival. Általában évente újra szoktam festeni a tüzelőszezon igénybevétele után. Remélem, hogy az idei újrafestést sikerül a jövő héten megcsinálnom.


A szekrényeket a hetedik kerületben lomiztuk szintén vagy húsz éve, a szalmakalap a csíkszentdomokosi vásárból való. Rajta a kendő Dél-Indiából – Keralából – ahol középkori szír keresztény kéziratokat szkenneltünk a dzsungelben. A falon lévő lant egy rövid nyakú afgán rubab, amelyet egyik kedvencünk, a kurd Kamkars együttes – nyolc testvér – használ. Az isztambuli nagy bazárban vettük afgánoktól, akik látták, milyen jó gazdái leszünk, ezért olcsón megszámították. Az esztergomi Keresztény Múzeum szerb ikonjának másolatát Tamás nővére készítette a házunk avatására.


Ezek a lomizott szekrények elölről. Én festettem át őket. A jobb oldalin ajtóként egy csángó katrinca van. Az asztalt Tamás tervei alapján ugyanazok a borsodi ácsok csinálták, akik a tetőnket, és a festése az én munkám.


És már ki is sütött a nap. Szép napot mindenkinek!

Egy kis napsütés

The Battery Gardens

Hétfőn – kihasználva az alkalmat, hogy szombaton építjük az egyik kertet, amelyet most terveztem, és így még az utolsó pillanatban csatolhatom a rendeléshez az én néhány növényemet is, hogy a többivel együtt azok is felkerüljenek Budapestre – Heleniumoknak néztem utána gyorsan az interneten, amikor ismét befutottam a The Battery Plant Database-ba, és ez alkalomból elhatároztam, hogy felteszem végre ezt a néhány linket a The Battery Gardensről.


A Battery Mannhattannek az a pontja a Hudson és az East folyók találkozásánál, ahol az első holland telepesek partra szálltak. Nevét az itt állomásozó első tüzérségi ütegről kapta, amely a fiatal várost védte. Az itt épült kastélyban volt később a város első kulturális, majd első emigráns-befogadó központja, amely a huszadik század elején New York első akváriumává alakult át. A kastély renoválásával a hetvenes évektől újra kulturális és turistaközpontot hoztak itt létre, s az elmúlt években az addigra meglehetősen elhanyagolt park is felújításra került.

Az itt létrehozott két kert Piet Oudolf holland kerttervező – a New Perennial mozgalom vezéralakja – egyik legnagyobb munkája. Ha bemegyünk a The Battery Conservancy lapjára, akkor fölül a Things to do-ra kattintva, az első felkínált lehetőség a Gardens. Erre kattintva az alsó nyíl segítségével végignézhetünk egy sorozat gyönyörű képet a parkról, másrészt különféle információs lapokat nyithatunk meg Piet Oudolfról, a park részeiről, a növényekről, s ha úgy gondoljuk, még vásárolhatunk is onnét növényeket.


A New Perennial mozgalom soha nem tartozott a kertészet mainstream irányzatai közé. Az elmúlt száz évben a kertészet főáramlatai a növényeket többnyire különféle célokra felhasználható tárgyaknak tekintették, az építészeti koncepció egy elemének, amely mint élő szervezet nagyon kevéssé érdekli a tervezőt. Számára az optikai egység a fontos, az a hatás, amelyet a növénnyel mint tömbbel el akar érni, és teljesen érdektelen, hogy milyen individuálisan az növény, amivel a kívánt hatást eléri.

A modern kertekben a növények sokszor mint egy tagolatlan és önálló jelentőség nélküli zöld közeg jelennek meg, amelyeknek az az egyetlen funkciójuk, hogy ellenpontot biztosítsanak az adott térbe helyezett beton, vas vagy műanyag objektumoknak. Amikor a kertben a növény a főszereplő, akkor többnyire – lehetőleg minél nagyobb, minél erősebb színű – virágokból hoznak létre képeket. Ezek a képek általában néhány hétig élnek, az év többi részében pedig a kertészek kiássák, szétosztják, megfelelő tőméretre szabják, különféle mesterséges tartórendszerekbe kényszerítik, kötözik és metszik, hogy abban a néhány hétben, amikor az ágyásban éppen minden virágzik és kész a kép, a növények pontosan a megkívánt méretet és formát – ami gyakran nagyon különbözik természetes méretüktől és formájuktól – mutassák.

Mivel ezek az ágyások csak rövid ideig mutatósak, gyakran előnevelik a növényeket, teljes virágzásban kiültetik, majd virágzás után kiszedik, kidobják – nemcsak az egyéveseket, hanem az évelőket is –, és egy új garnitúrát ültetnek be. Ezekben az évelőágyásokban a kertészek az esetek jelentős részében tömegével alkalmaznak harsány színeket, amelyek azonnali erős ingerként hatnak és minden más elemet háttérbe szorítanak.


A New Perennial mozgalom indítója és máig meghatározó személyisége – Oudolf egy interjúban my hero-nak nevezte –, Karl Foerster 1903-ban nyitotta meg a kertészetét Berlinben azzal a céllal, hogy a közfelfogással teljesen szembenálló elképzeléseit megvalósíthassa. A ma 70.000 négyzetméteren 2000 különféle évelőt termelő kertészet a következő mondatokkal kezdi Foerster munkásságának ismertetését: „Szemben az akkor uralkodó polgári felfogással, amely a növényeket színanyagnak tekintette, és virágzás után újakra cserélte le őket, Karl Foerster számára minden növény individuum volt. Felvilágosult, humanista szellemi beállítottsága következtében nemesítői munkája arra irányult, hogy minden egyes növény karakterét és benne lévő tulajdonságait kiemelje, anélkül, hogy megváltoztatná a lényét/lényegét.”


A New Perennial mozgalom Foerster nyomán ezt a növényekhez való viszonyt bontotta ki. Itt a kertészek nem az akaratuk érvényesítését kívánják demonstrálni, és nem az a céljuk, hogy a lehető leggyorsabban maximalizálják az érzéki ingert, hanem szenvedélyesen érdeklődnek a növények iránt. A kertész pontosan ismeri a növények környezeti igényeit és tűréshatárait, ezért minden környezetben jól fejlődő és kevés fenntartást igénylő együtteseket képes létrehozni. A növények növekedési, virág- és levélformáinak, színeinek figyelmes ismerete és az az alázat, hogy a kertész nem önmagát állítja középpontba, hanem a növényekben lévő szépséget szeretné kibontani, rendkívül tágas teret nyit a kreativitásnak. Az, hogy manapság milyen széles körben és milyen magas színvonalon használnak évelőket például a német kertekben, nagyon jól mutatja, hogy milyen hatalmas munkát végeztek ezen a téren a kertészek.

Mindazonáltal a mozgalomnak a világhírt Piet Oudolf munkássága hozta meg. Oudolf az évtizedeken keresztül felhalmozódott aprómunkához nemcsak a holland festészet rendkívül kifinomult vizuális kultúráját, hanem, azt hiszem, személyesen is rendkívüli tehetséget kapott. Az eredmény olyan kertek sorozata, ahol minden növény a számára megfelelő helyen van, amelyek a kihajtástól az elszáradásig megmutatják a növények szépségét, amelyek a professzionális színkezelés és formagazdagság eredményeképpen természetközelinek hatnak, mégis hihetetlenül kifinomultan komponált növényegyüttesekből állnak. Amelyek anélkül érintik meg az ember szívét, hogy akár csak egy pillanatra is érzelgősek lennének, és úgy nyitnak ki a szabadságra, hogy egyetlen romboló mozzanat sincs bennük.


Miközben a vezető kertészeti irányzatok ideológusai esztétizálják és modern vagy posztmodern művészet címén a magaskultúrába emelik a pusztítást, a tömegkultúrát pedig elárasztják azok a magazinok és coffee table bookok, amelyekben szinte csak háromhetes ágyásokat fényképeznek (és még ez sem elég, mert ezeket a képeket még élesítik és színesítik is, hogy az olvasó azonnal az inger maximumát kapja, és ki ne essen egy pillanatra sem a fogyasztás mókuskerekéből), vannak emberek, akik nem hagyják magukat sodortatni az árral. Szépnek találom, hogy a Batteryben, ott, ahol 8,5 millió emigránst – akiknek többnyire a politikailag legitimált gyűlölet vagy a szegénység miatt kellett elhagyniuk a hazájukat – fogadott be Amerika, ma két New Perennial kert van.


Ha valakit még érdekel, érdemes megnézni Piet Oudolf lapján is a The Battery oldalra felrakott néhány képet. (S ha már ott vagyunk, feltétlenül pillantsunk bele Oudolf néhány többi kertjébe is.) Akit megragadott Piet Oudolfnak ez a munkája, feltétlenül nézze meg James Golden nagyszerű blogjában a Batteryről szóló kitűnő cikkeket. És ha az embernek ezek után még maradt egy kis ideje, akkor – visszatérve a kályhához – feltétlenül mélyedjen el egy kicsit a The Battery Plant Database-ben, akár azért, hogy betekintsen a New Perennial műhelyébe, akár csak hogy gyönyörködjön ezekben a csodaszép növényekben.

Elszáradt virágok az ágyásban

Például ez a Lobelia sipilitica már egy-két hete el van száradva a nagy felső ágyás egyik központi helyén.

Ennek ellenére szerintem szépen beleilleszkedik az összképbe.

Nagyon megdöbbentem amikor először láttam, hogy Piet Oudolf által tervezett ágyásokban elszáradt virágoknak is helyük van. Oudolf ágyásaiban ezek mindig nagyon szépek voltak.

Többször is próbálkoztam, de nálam az elszáradt virágok csúnyán kiríttak a környezetükből. Egy-két éve azonban rájöttem egy fontos trükkre. Ezek a virágok olyan ágyásokban szépek, amelyek nem az erős szinekre, hanem a formák bonyolultságára építenek.

Our French garden

Coreopsisra kerestem, így találtam meg ezt a képet és ez alapján az Our French garden angol nyelvű francia kerti blogot. Húsz éve pont erre felé mászkáltam Franciaországban és nagyon szerettem. Igazán jó volt újra látni ezt a vidéket és ráadásul még azt a kreatív és kifinomultan elegáns kertkultúrát, amit akkor még nem ismertem.

Tavaszi hagymák az interneten keresztül

Egy tulipánt kerestem és ez alkalomból találtam néhány internetes üzletet, ahol hagymásokat árulnak:

http://www.etterkft.hu/
http://www.viraghagyma.com/
http://www.tulipanvilag.hu/index.net?list=12&rc=1
http://www.tulipanshop.hu/
http://www.fexin.eu/

Érdemes végignézni őket, mert ugyanazt a növényt esetleg nagyon különböző árakon kínálják. Érdemes a növényeknek is utánanézni az interneten, mert nem mindegyik cégnek szépek a címkéi, de ennek ellenére nagyon jó növényeket árulhatnak. Mi például a legtöbb hagymásunkat az Etter Kft-től vettük anno, ahol a csomagolás nem szép, de nagyon jóminőségű növényeik voltak nagyon olcsón. Több helyen árulnak botanikai tulipánokat. A Fosteriana, a Kaufmanniana és a Gerigii hibridek ugyanolyan nagyok és szépek, mint a többi tulipánok, viszont nem kell őket évente kiszedni, hanem helyben maradhatnak (kell is hogy maradjanak) és szépen szaporodnak a kertben. Én most már szinte csak ilyen tulipánokat tartok.

A hőség után

Járom körbe a kertet és veszem sorra a károkat. Néhány éve egy ilyen hőhullám alkalmával reggeltől estére a kertben lévő összes Astilbe tönkrement. Most nem pusztult el semmi, de újra be kellett lássam, hogy csak olyan növényeket tudok tartani a kertben, amelyek a tartós hőséget is bírják.


Az Astilbék után meg kellett válljak a Liguláriáktól és most - rettentő fájó szívvel - a hortenziáim nagy részétől is. Ahhoz, hogy ezek a hűvösségkedvelő növények jól nézzenek ki, de ilyen hőségek idején már ahhoz is, hogy ne kapjanak hőgutát, olyan mennyiségű locsolásra lenne szükség, amivel nem rendelkezem, de ha rendelkeznék is,  ilyen mennyiségű locsolásnál úgy elszaporodnak a kártevő gombák a kertben, hogy azok teszik tönkre a növényeket.


Úgy látom, hogy itt egy olyan ökológiai határ van, amit nem lehet átlépni, a növények hőtűrését ugyanúgy figyelembe kell venni, mint a hidegtűrését.

Agro-Store

Ez egy ma délutáni kép a felső ágyásról, de ebben a posztban igazából elsősorban azt az örömömet szeretném megosztani másokkal, hogy találtam egy nagyszerű internetes mezőgazdasági áruházat.

Két hete találtam meg az Agro-Store üzletét. Hatalmas kínálatuk van. Az általam keresett termékeket náluk lehetett a legalacsonyabb áron vásárolni. Általában nagyon jók a termékleírásaik. Van egy jópofa, csomagkövetéses rendszerük, lépésenként értesítettek, hol tart a megrendelésem. Pár nap alatt megjött a csomagom és minden teljesen rendben volt vele. Szóval, gratulálok és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a profi, nyugati színvonalú internetes áruházat.

Kerttervezés az interneten keresztül

2009 tavaszán tettem fel a blogra ezt a lehetőséget. Ezen a héten frissítettünk a poszton. Kijavítottuk azokat a hibákat, amiket a képeknél a széles képernyőre való átállás okozott. De főleg átgondolva az elmúlt két és fél év tapasztalatait, kicsit átalakítottam az ajánlatot. A legfontosabb újdonság az, hogy ha sikerül ezt egyeztetni, akkor ki is megyek a helyszínre és személyes konzultáció is lehetséges.

Végiggondolva az elmúlt évek tapasztalatait, két nagyon fontos tanulság fogalmazódik meg. Az egyik, hogy milyen elmondhatatlanul fontos a növények jó kiválasztása. Esztétikai szempontból is és technikai szempontból is. Egy kert szépségének a legfontosabb eleme a növények növekedési formáiból és a levelek alakjából, színéből, textúrájából létrejövő harmónia. A legegyszerűbb, legolcsóbb növényekből is gyönyörű kompozíciókat lehet készíteni, ha valaki figyel erre. És hiába a sok drága növény, ha valaki ezt figyelmen kívül hagyja. A jól kiválasztott, az adott környezethez jól alkalmazkodó növények gyorsan fejlődnek, egészségesek, kevés gondozást igényelnek. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a neki tetsző növény majd biztosan fog alkalmazkodni, és legfeljebb nem fejlődik olyan jól, nem olyan nagy baj az. Ez azonban nincs így. Minden növénynek van egy - és soknak meglehetősen szűk - tűréshatára, és ha olyan környezetbe tesszük, amely ezen túl van, akkor nem nő, felnyurgul, megkopaszodik, megsárgul, megtetvesedik, nem virágzik, nem terem, hanem csak gondot és keserűséget okoz az embernek.

A másik fontos tanulság, hogy noha hosszan nagyon irigyeltem a képzett kertészeket, mégis a lehető legjobban jártam azzal, hogy a kertépítést így, saját kertem építésén keresztül tanultam meg. Magyarországon valahogy úgy alakult, hogy azokat az ismereteket, amelyek a kertépítésben a legfontosabbak, sehol nem tanítják. Akik növénytermesztést tanultak, azok a kertépítés esztétikai részéről semmit nem tudnak, és képzésük technikai beállítottsága eléggé meg is nehezíti, hogy ezt jól el tudják sajátítani. Alapvetően ahhoz értenek, hogyan kell szaporítóanyagból beültetésre kész növényt csinálni. Arról azonban, hogy a kész növény milyen lesz, és  milyen környezeti igényei lesznek, többnyire nagyon keveset tudnak. Amikor ilyeneket kérdezek kertészetekben, rendszerint azt a választ kapom, hogy  ők ezt a növényt csak konténerben szokták látni, fogalmuk sincs, milyen lesz, mit igényel majd. Azok az ismerőseim, akik ilyen képzettséggel kertépítéssel foglalkoznak, azt ugyanúgy saját szorgalomból kellett megtanulják, mint én.


Akik leginkább kerttervezőnek számítanak, azok az egyetemen végeztek tájépítész szakot. Először azt hittem, én csak véletlenül találkozom olyanokkal, akik a kertben a növényeket tartják a legkevésbé fontosnak. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, a magyar kerttervezőt építésznek képzik, azt tartja a szakma  netovábbjának, ha tömbökben és blokkokban gondolkozik, ha tereket képez,  és azzal határolja el magát a lenézett többi kertészmérnöktől, hogy  érdemnek tekinti, hogy ő nem ért a növényekhez. És valóban nem is ért hozzájuk. Alig tanítanak ugyanis nekik a kertépítéshez ténylegesen szükséges növényismeretet. A szakma csúcsán lévő, tájépítészként végzett kerttervező barátnőm  mondta nemrég, hogy  nekik 80 évelőt kellett az egyetemi vizsgán  ismerniük. Összehasonlításként, a Gaissmayer  német évelőkertészet katalógusában 2944 tétel van. Ha az ember egy  kicsit is nézi a nyugati kertészeti lapokat és blogokat, akkor legalább  5-600 olyan évelővel találkozik, amelyeket közismertként tárgyalnak. És  legalább ennyi évelőt valóban kell is ismerni. Rendkívüli különbségek  vannak ugyanis akár ugyanazon fajhoz tartozók között is. A Geranium  'Johnson Blue' nagyjából három hetet virágzik, a 'Jolly Bee' több mint  öt hónapot - egyébként rendkívül hasonlítanak egymásra. Nem mindegy  melyik kerül az ember kertjébe.


Szintén a  barátnőm mondta, hogy ők a növények betegségeiről semmit nem  tanultak.  Ez azért is döbbentett meg, mert én rengeteget tanulok ebben  a témában különféle  amerikai egyetemek kitűnő internetes lapjaiból. És nem  véletlen, hogy az amerikai egyetemek komoly hangsúlyt fektetnek erre, mert a  betegségre való fogékonyságban is óriási különbségek vannak a növények  között. A Cornus alba a legszélsőségesebb körülmények között is  egészségesen fejlődik, míg alig van olyan kártevő -  és ezek között  számos olyan, amely ellen nincs védekezés  -, amelyre a Cornus florida  ne lenne érzékeny. Nem mindegy, hogy az ember olyan növényre költi-e a  pénzét, amely kis odafigyeléssel jól fog fejlődni, vagy olyanra, amely a  legnagyobb gondosság mellett sem biztos, hogy megmarad.


Gondolom, így történhetett többek  között az, hogy a szentendrei skanzen előtt gyönyörű sárga tömböket alakítottak ki tűző napon - árnyékliliomból. Tavaly egy akkor épülő budai  luxusvilla kertjéhez kértek segítséget, ehhez kaptam meg egy profi  kertépítész iroda által készített kiültetési tervet. A növények  egyharmada annyira alkalmatlan volt az ottani körülmények közé, hogy  egy-két éven belül elpusztultak volna. Ilyenkor arra gondolok, milyen jó, hogy én ebből a képzésből kimaradtam, és lila ködök gyártása helyett tizenöt éve növényekkel foglalkozhatok. A saját - extrém módon nehéz adottságokkal rendelkező - kertem  tizenöt éve konkrét problémákkal szembesít, amelyeket nem tolhatok át másra, hanem nekem kell megoldanom őket. És ezek megoldásához akkor is pontosan ugyanazt kellene tennem, ha Magyarországon tanultam volna kertészetet, mint most: nyugati szakkönyvekből és internetes lapokból tájékozódni. Ez utóbbiakból van egy kis gyűjteményem, ami hasznos linkek néven jobb oldalt fönt található.