2011. október 19., szerda

Vasárnap reggel


Vasárnap kora reggel a nap éppen elkezd besütni. Azokon a napokon, amikor túl hideg van ahhoz, hogy a kertben igyam meg a teámat és imádkozzak, ezen a padon szoktam ülni és innét nézem a kertet.


Most vasárnap ez a kép tárul elém.



Pont szemben van a kertre nyíló ajtó.


Balra ezt látom. A két oszlop között egy századeleji ácsolt láda – a megszűnt Tűzmadár boltból, a kilencvenes évekből – az ajtó körül afgán szőttesek. A Hajós utcai afgán szőnyegboltban vettük tizenöt éve, amikor még senkit nem érdekelt a nomád szőnyeg. Valószínűleg ők a világ legolcsóbb nomád szőnyegboltja, némely darab olcsóbb, mint odaát helyben. Hogy hogy csinálják, az az ő titkuk.


A korlát mögötti galérián van a könyvtárunk.


A bal oldali szőnyeg egy ghasghaj tevecsikószőr-szőttes és két bakhtiari liszteszsák, amelyeket én varrtam össze. A ghasghajok és a bakhtiariak két nomád törzs a nyugat-iráni hegyek között, amelyek, akárcsak a többi nomád törzs azon a vidéken, fantasztikus szőtteseket készítenek. Iszfahánban, a bazárban kaptuk őket Akbar Keshani gyűjteményéből, akinél egy napot eltöltöttünk, és aki arra kért, úgy vigyázzunk rá, mintha a gyermekeit adta volna oda. A jobb oldali nemezt én festettem. Ha jól emlékszem, 1991-ben néztük meg a bécsi néprajzi múzeumban azt a kiállítást, amely egy afgán nomád törzs szőtteseit mutatta be. Én évekig szőttem, egy kicsit értek hozzá. Teljesen lenyűgözött a munkáik hihetetlen magas színvonala. Órákat töltöttünk el a kiállításon. Mielőtt kiléptünk a teremből, egy kis táblát találtunk, amelyen az állt, hogy ez a törzs ma már nem létezik, elpusztultak az afgán háború során. A nemezt az ő emlékükre csináltam, egy általuk gyakran használt motívum van rajta.


A galéria gerendáját Tamás faragta egy Szvátban – Észak-Pakisztán egy archaikus fafaragásáról ismert völgyében – álló mecset gerendájának mintájára. A korlátot pedig ketten készítettük el középkori örmény kereszt-mintákkal.


Ez a kandallónk Brumi lábának nyomaival. Általában évente újra szoktam festeni a tüzelőszezon igénybevétele után. Remélem, hogy az idei újrafestést sikerül a jövő héten megcsinálnom.


A szekrényeket a hetedik kerületben lomiztuk szintén vagy húsz éve, a szalmakalap a csíkszentdomokosi vásárból való. Rajta a kendő Dél-Indiából – Keralából – ahol középkori szír keresztény kéziratokat szkenneltünk a dzsungelben. A falon lévő lant egy rövid nyakú afgán rubab, amelyet egyik kedvencünk, a kurd Kamkars együttes – nyolc testvér – használ. Az isztambuli nagy bazárban vettük afgánoktól, akik látták, milyen jó gazdái leszünk, ezért olcsón megszámították. Az esztergomi Keresztény Múzeum szerb ikonjának másolatát Tamás nővére készítette a házunk avatására.


Ezek a lomizott szekrények elölről. Én festettem át őket. A jobb oldalin ajtóként egy csángó katrinca van. Az asztalt Tamás tervei alapján ugyanazok a borsodi ácsok csinálták, akik a tetőnket, és a festése az én munkám.


És már ki is sütött a nap. Szép napot mindenkinek!

6 megjegyzés:

Orsi írta...

Csodálatos,gyönyörűen alakítottátok a házatokat,akár a KERTET...
Biztos jó lehet ott élni.

Templom Kata írta...

Kedves Orsi,

köszönöm szépen. Tényleg nagyon szeretünk itt élni, nagyon nagy ajándék nekünk a kert is és a ház is. Mindazonáltal, ez nem jelenti azt, hogy az életünk könnyebb, mint másoké. :)

Szép őszi napokat!

Kata

Nyözö írta...

Kedves Kata!
Nagyon kellemes, finoman spirituális hangulatúak ezek a terek és tárgyak! Annyira egyben, harmóniában van a kinti és a benti világ. Jó látni ilyen jó ízlésű, igazi élet-tereket. :)
Köszönöm, hogy megosztottad ezt az élményt!

Templom Kata írta...

Kedves Nyözö,

köszönöm szépen a kedvességed.

Kata

Enikö írta...

Káprázatosan szép, finom, gazdag, gyöngéd!
Végtelenül szomorú, hogy mára mindez nincs már, elpusztult, mint az az afgán törzs.
Sírnivaló.

Enikö írta...

Köszönöm, hogy láthatom. Bennem is tovább fognak élni ezek a képek, csakazértis.