2009 tavaszán tettem fel a blogra ezt a lehetőséget. Ezen a héten frissítettünk a poszton. Kijavítottuk azokat a hibákat, amiket a képeknél a széles képernyőre való átállás okozott. De főleg átgondolva az elmúlt két és fél év tapasztalatait, kicsit átalakítottam az ajánlatot. A legfontosabb újdonság az, hogy ha sikerül ezt egyeztetni, akkor ki is megyek a helyszínre és személyes konzultáció is lehetséges.
Végiggondolva az elmúlt évek tapasztalatait, két nagyon fontos tanulság fogalmazódik meg. Az egyik, hogy milyen elmondhatatlanul fontos a növények jó kiválasztása. Esztétikai szempontból is és technikai szempontból is. Egy kert szépségének a legfontosabb eleme a növények növekedési formáiból és a levelek alakjából, színéből, textúrájából létrejövő harmónia. A legegyszerűbb, legolcsóbb növényekből is gyönyörű kompozíciókat lehet készíteni, ha valaki figyel erre. És hiába a sok drága növény, ha valaki ezt figyelmen kívül hagyja. A jól kiválasztott, az adott környezethez jól alkalmazkodó növények gyorsan fejlődnek, egészségesek, kevés gondozást igényelnek. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a neki tetsző növény majd biztosan fog alkalmazkodni, és legfeljebb nem fejlődik olyan jól, nem olyan nagy baj az. Ez azonban nincs így. Minden növénynek van egy - és soknak meglehetősen szűk - tűréshatára, és ha olyan környezetbe tesszük, amely ezen túl van, akkor nem nő, felnyurgul, megkopaszodik, megsárgul, megtetvesedik, nem virágzik, nem terem, hanem csak gondot és keserűséget okoz az embernek.
A másik fontos tanulság, hogy noha hosszan nagyon irigyeltem a képzett kertészeket, mégis a lehető legjobban jártam azzal, hogy a kertépítést így, saját kertem építésén keresztül tanultam meg. Magyarországon valahogy úgy alakult, hogy azokat az ismereteket, amelyek a kertépítésben a legfontosabbak, sehol nem tanítják. Akik növénytermesztést tanultak, azok a kertépítés esztétikai részéről semmit nem tudnak, és képzésük technikai beállítottsága eléggé meg is nehezíti, hogy ezt jól el tudják sajátítani. Alapvetően ahhoz értenek, hogyan kell szaporítóanyagból beültetésre kész növényt csinálni. Arról azonban, hogy a kész növény milyen lesz, és milyen környezeti igényei lesznek, többnyire nagyon keveset tudnak. Amikor ilyeneket kérdezek kertészetekben, rendszerint azt a választ kapom, hogy ők ezt a növényt csak konténerben szokták látni, fogalmuk sincs, milyen lesz, mit igényel majd. Azok az ismerőseim, akik ilyen képzettséggel kertépítéssel foglalkoznak, azt ugyanúgy saját szorgalomból kellett megtanulják, mint én.
Akik leginkább kerttervezőnek számítanak, azok az egyetemen végeztek tájépítész szakot. Először azt hittem, én csak véletlenül találkozom olyanokkal, akik a kertben a növényeket tartják a legkevésbé fontosnak. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, a magyar kerttervezőt építésznek képzik, azt tartja a szakma netovábbjának, ha tömbökben és blokkokban gondolkozik, ha tereket képez, és azzal határolja el magát a lenézett többi kertészmérnöktől, hogy érdemnek tekinti, hogy ő nem ért a növényekhez. És valóban nem is ért hozzájuk. Alig tanítanak ugyanis nekik a kertépítéshez ténylegesen szükséges növényismeretet. A szakma csúcsán lévő, tájépítészként végzett kerttervező barátnőm mondta nemrég, hogy nekik 80 évelőt kellett az egyetemi vizsgán ismerniük. Összehasonlításként, a Gaissmayer német évelőkertészet katalógusában 2944 tétel van. Ha az ember egy kicsit is nézi a nyugati kertészeti lapokat és blogokat, akkor legalább 5-600 olyan évelővel találkozik, amelyeket közismertként tárgyalnak. És legalább ennyi évelőt valóban kell is ismerni. Rendkívüli különbségek vannak ugyanis akár ugyanazon fajhoz tartozók között is. A Geranium 'Johnson Blue' nagyjából három hetet virágzik, a 'Jolly Bee' több mint öt hónapot - egyébként rendkívül hasonlítanak egymásra. Nem mindegy melyik kerül az ember kertjébe.
Szintén a barátnőm mondta, hogy ők a növények betegségeiről semmit nem tanultak. Ez azért is döbbentett meg, mert én rengeteget tanulok ebben a témában különféle amerikai egyetemek kitűnő internetes lapjaiból. És nem véletlen, hogy az amerikai egyetemek komoly hangsúlyt fektetnek erre, mert a betegségre való fogékonyságban is óriási különbségek vannak a növények között. A Cornus alba a legszélsőségesebb körülmények között is egészségesen fejlődik, míg alig van olyan kártevő - és ezek között számos olyan, amely ellen nincs védekezés -, amelyre a Cornus florida ne lenne érzékeny. Nem mindegy, hogy az ember olyan növényre költi-e a pénzét, amely kis odafigyeléssel jól fog fejlődni, vagy olyanra, amely a legnagyobb gondosság mellett sem biztos, hogy megmarad.
Gondolom, így történhetett többek között az, hogy a szentendrei skanzen előtt gyönyörű sárga tömböket alakítottak ki tűző napon - árnyékliliomból. Tavaly egy akkor épülő budai luxusvilla kertjéhez kértek segítséget, ehhez kaptam meg egy profi kertépítész iroda által készített kiültetési tervet. A növények egyharmada annyira alkalmatlan volt az ottani körülmények közé, hogy egy-két éven belül elpusztultak volna. Ilyenkor arra gondolok, milyen jó, hogy én ebből a képzésből kimaradtam, és lila ködök gyártása helyett tizenöt éve növényekkel foglalkozhatok. A saját - extrém módon nehéz adottságokkal rendelkező - kertem tizenöt éve konkrét problémákkal szembesít, amelyeket nem tolhatok át másra, hanem nekem kell megoldanom őket. És ezek megoldásához akkor is pontosan ugyanazt kellene tennem, ha Magyarországon tanultam volna kertészetet, mint most: nyugati szakkönyvekből és internetes lapokból tájékozódni. Ez utóbbiakból van egy kis gyűjteményem, ami hasznos linkek néven jobb oldalt fönt található.
Akik leginkább kerttervezőnek számítanak, azok az egyetemen végeztek tájépítész szakot. Először azt hittem, én csak véletlenül találkozom olyanokkal, akik a kertben a növényeket tartják a legkevésbé fontosnak. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, a magyar kerttervezőt építésznek képzik, azt tartja a szakma netovábbjának, ha tömbökben és blokkokban gondolkozik, ha tereket képez, és azzal határolja el magát a lenézett többi kertészmérnöktől, hogy érdemnek tekinti, hogy ő nem ért a növényekhez. És valóban nem is ért hozzájuk. Alig tanítanak ugyanis nekik a kertépítéshez ténylegesen szükséges növényismeretet. A szakma csúcsán lévő, tájépítészként végzett kerttervező barátnőm mondta nemrég, hogy nekik 80 évelőt kellett az egyetemi vizsgán ismerniük. Összehasonlításként, a Gaissmayer német évelőkertészet katalógusában 2944 tétel van. Ha az ember egy kicsit is nézi a nyugati kertészeti lapokat és blogokat, akkor legalább 5-600 olyan évelővel találkozik, amelyeket közismertként tárgyalnak. És legalább ennyi évelőt valóban kell is ismerni. Rendkívüli különbségek vannak ugyanis akár ugyanazon fajhoz tartozók között is. A Geranium 'Johnson Blue' nagyjából három hetet virágzik, a 'Jolly Bee' több mint öt hónapot - egyébként rendkívül hasonlítanak egymásra. Nem mindegy melyik kerül az ember kertjébe.
Szintén a barátnőm mondta, hogy ők a növények betegségeiről semmit nem tanultak. Ez azért is döbbentett meg, mert én rengeteget tanulok ebben a témában különféle amerikai egyetemek kitűnő internetes lapjaiból. És nem véletlen, hogy az amerikai egyetemek komoly hangsúlyt fektetnek erre, mert a betegségre való fogékonyságban is óriási különbségek vannak a növények között. A Cornus alba a legszélsőségesebb körülmények között is egészségesen fejlődik, míg alig van olyan kártevő - és ezek között számos olyan, amely ellen nincs védekezés -, amelyre a Cornus florida ne lenne érzékeny. Nem mindegy, hogy az ember olyan növényre költi-e a pénzét, amely kis odafigyeléssel jól fog fejlődni, vagy olyanra, amely a legnagyobb gondosság mellett sem biztos, hogy megmarad.
Gondolom, így történhetett többek között az, hogy a szentendrei skanzen előtt gyönyörű sárga tömböket alakítottak ki tűző napon - árnyékliliomból. Tavaly egy akkor épülő budai luxusvilla kertjéhez kértek segítséget, ehhez kaptam meg egy profi kertépítész iroda által készített kiültetési tervet. A növények egyharmada annyira alkalmatlan volt az ottani körülmények közé, hogy egy-két éven belül elpusztultak volna. Ilyenkor arra gondolok, milyen jó, hogy én ebből a képzésből kimaradtam, és lila ködök gyártása helyett tizenöt éve növényekkel foglalkozhatok. A saját - extrém módon nehéz adottságokkal rendelkező - kertem tizenöt éve konkrét problémákkal szembesít, amelyeket nem tolhatok át másra, hanem nekem kell megoldanom őket. És ezek megoldásához akkor is pontosan ugyanazt kellene tennem, ha Magyarországon tanultam volna kertészetet, mint most: nyugati szakkönyvekből és internetes lapokból tájékozódni. Ez utóbbiakból van egy kis gyűjteményem, ami hasznos linkek néven jobb oldalt fönt található.
19 megjegyzés:
Ez még Rerrich Béla öröksége a tájépítész karon. Azt tanítják, hogy a kerttervezés = téralakítás. Kb. úgy viszonyulnak a növényekhez, mint az építészek a lakástextilekhez: harmadrangú dekorelemnek tartják.
Nagyobb hazai kertépítész cégek honlapjain nézem a referenciákat:
- ugyanazt tervezik a budai hegyekbe mint az Alföldre;
- ugyanazt tervezik közterületre és magánkertbe;
- ugyanazt tervezik 50 és 5000 m2-re (ha a szűk a képkivágás, meg nem lehet mondani, hogy ez most egy közintézmény díszparkja, vagy egy belvárosi loftlakás tetőterasza);
- feltűnő, hogy milyen drága és igényes minden, ami élettelen: a járólapok, támfalak, stb.
- többnyire csak gyep van a kertben, esetleg a telek széle mentén némi boróka meg madárbirs.
Az is feltűnt, hogy a nevesebb nyugati kerttervezők átlagban kb. úgy néznek ki, mint nálunk a borászok: 40-es, jó fizikumú férfiak, látszik rajtuk, hogy földdel, növényekkel dolgoznak, nem csak az íróasztal mellett rajzolgatnak egyeneseket meg görbéket. Soknak a kerttervezés mellett saját kertészete van, mint pl. Oudolfnak. Nálunk ez a típus teljesen hiányzik a kulturális életből.
Bizony (kert)kultúrát nem egyetemen szoktak tanítani. Kedves Kata, szép a kerted - mint mindig! Eszter
Kedves Edith,
köszönöm szépen a kiegészítést. Rerrich Béla nevét nem ismertem, csak Ormos Imrét, a kerttervezésről szóló könyvét. Most rákerestem és láttam, hogy Rerrich Béla hívta őt az egyetemre. A rákeresés teljesen megdöbbentő volt a számomra. Ormos Imre ezt a könyvet a hatvanas években írta és még mindig ez számít alapkönyvnek Magyarországon. És ezzel nem az a nagyobb baj, hogy ezt a könyvet Ormos Imre ötven éve írta és már ez már akkor is elavult szemléletet tükrözött. Hanem, hogy ez az a fajta természetszemlélet, amelyik nem együttműködni akar a természettel,hanem uralni akarja azt (is - mint minden egyebet is az életben). Ennek a szemléletnek az egyenes következménye a most kibontakozó ökológiai katasztrófa. És nálunk meg még ezt ajánlják a fiatal kerttervezőknek. Nagyon rossz kedvem lett.
Még egyszer köszönöm a hozzászólásodat.
Kata
Kedves Eszter,
köszönöm szépen. Most egész délután még Ormos Imrén járt a fejem, és azt gondolom, hogy egy ilyen tipusú képzés egy olyan szemléletet rögzít azokban, akik ezen átmennek, hogy utána rendkívüli nehézségeik lesznek, ha olyan kertészek munkáit akarnák felfogni,akik pont ezzel ellenkező irányban működnek. Ha valaki ebben a "csak erővel édes fiam" szemléletben gondolkodik, nagyon nehezen fogja megérteni, hogy mit babrál annyit mondjuk Piet Oudolf a levelek texturájával. Egy kerttervező barátnőmmel egyszer majdnem véresen összevesztünk, amikor megpróbáltam amellett érvelni, hogy fa és fa között különbség van és nem mindegy, hogy melyiket használja a szerinte szükséges tömbhöz eszközként. Ezek után hogyan fog figyelni arra, hogy hányféle zöld van és a levelek nagyok vagy kicsik és puhák vagy kemények és a többi és a többi, amikből valójában összeáll a kert képe.
Szép nyári napokat neked!
Kata
Kedves Edith,
bocsánat, még lemaradt a vége. nagyon fontos, amit a végén mondasz. A nyugati kerttervezőknek nem csak hogy saját kertészetük van, hanem saját kertjük. Oudolfnak egy fantasztikus saját kertje van, ami nem csak egy árubemutató, hanem szenvedélyesen foglalkozik vele és kísérletezik benne. Róla is és még egy csomó másik vezető kerttervezőről lehet tudni,hogy milyen szenvedéllyel foglalkoznak a növényekkel, utazásokat tesznek értük, nemesítenek, szelektálnak, nagyon pontosan megfigyelik és ismerik őket. Van egy-két olyan nagyon nagy hatású kerttervező, Beth Chatto vagy Christopher Lloyd, akik a saját kertjükön kívül nem is nagyon csináltak más kertet. Nálunk ez sajnos tényleg teljesen hiányzik. És azt hiszem, ez egyáltalán nem véletlen.
Kata
Igen, úgy látom, a tipikus üzleti modell az, hogy a kertészet, a saját kert és a kerttervezés egymást erősíti. A kert adja a szaktudást, növényismeretet. Ha van kertészet is, akkor az önmagában hoz annyi pénzt, amennyi a szakmai függetlenséghez szükséges (nincs megélhetési kényszer, nem kell minden tervezői megbízást elvállalni). A saját kertben pedig létre lehet hozni egy egyéni világot, ami mellesleg a kertészet és a tervezői "üzletág" legjobb marketingje. Például: http://www.lejardinplume.com
Ez a modell nálunk nem honosodott meg, és ennek valószínűleg a képzés az egyik fő oka. Kerttervezés címszó alatt külsőépítészeket képeznek. Sajnálatos, mert lehetőségeink éppen lennének. Például a "füves" kert is Németországból indult, Hollandián keresztül vált ismertté, és jórészt amerikai prérinövényekkel dolgoznak. De ez ott tájidegen, nekem kicsit modorosnak tűnik:
http://thegardenwanderer.blogspot.com/2011/08/hermannshof-germany.html
http://thegardenwanderer.blogspot.com/2011/08/hermannshof-germany-part-ii.html
Ezt nekünk kellett volna kitalálni már a '60-as években. Ehhez képest, ahogy írod, egy képzett magyar tájépítész valószínűleg nem is érti az egészet, csak egy nagy gazos telket lát, amit sürgősen téralakítani és gyepesíteni kell. :)
Hát igen, de ehhez a kertészeti modellhez az kell, hogy az ember kertésznek tartsa magát, ne pedig külsőépítésznek! Majd szeretnék még erről a Wang folyóban írni, mert szerintem nagyon pontosan mutatja, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben Magyarországon, csak még nem vagyok kész vele.
Köszönöm szépen a linkeket. A The Garden Wanderer-t nem ismertem, de nagyon örülök neki. A Le jardin plume-re már valaki felhívta egy-két éve a figyelmemet, már akkor is tetszett és mostanra talán még szebb.
A Hermannshof különösen érdekes volt. Róla pár éve a Gardenben olvastam és akkor nagyon tetszett. Aztán talán ugyanők írták, hogy új főkertész van új koncepcióval. Most már látszik, hogy mi az. Miért tartod modorosnak?
Ez a nekünk kellett volna kitalálni már nekem is eszembe jutott. Én az Alföldön voltam gyerek és teljesen el voltam bűvölve az árvalányhajas mezőktől. S amikor láttam az ilyen füves beültetéseket, arra gondoltam, hogy ez nálunk mennyire adott lett volna. (Most már persze értem, hogy miért csak lett volna.)Arról ne is beszéljünk, hogy milyen csodákat lehetne csinálni a száraz homokos kertekben ilyen összeállításokkal.
Köszönöm szépen még egyszer. (A kérdés a Hermannshofról nem költői.)
Kata
Drága Kata!
Én nem tudok ehhez a beszélgetéshez hozzászólni, én csak azt tudom, hogy ez a kert, amit elővarázsoltál, ez számomra etalon. Tíz éve élek kertes körülmények között, de a kertről alkotott elképzelésemet csak csak Te tudtad igazán megfogalmazni és megvalósítani.Mindig csak azt láttam, hogy ez sem tetszik, nem szeretnék "steril kertet",de nem tudtam kifejezni, hogy mit szeretnék. Mikor rátaláltam a blogodra,rögtön tudtam, hogy ez a KERT. Megtaláltam, amit nagyon rég óta kerestem. Ez sem véletlen, hogy a Teremtő által megtaláltalak. MINDENT KÖSZÖNÖK!
Szeretettel: Cippora
Kedves Cippora,
nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel:
Kata
Kedves Kata!
Érdekes dolgokat feszegetsz a bejegyzésedben. :) Sajnos a legtöbb egyetemen évtizedek óta -- konkrét szakoktól függetlenül -- tetten érhető ez az avitt hozzáállás. De még csak nem is jó szó ez a régies, hiszen pl. a kerteken is látszik, hogy biza több száz éve is voltak szépen tervezett kertek a világban, így az alaptudás régóta adott. A baj inkább a szemléletmódban van, mint ahogy ezt te is írod.
Nagyobb baj, hogy bizony a legtöbb szakon, karon -- csúnyán fogalmazva, elnézést érte, de tény: sokszor kihalásos alapon juthatnak csak előre az új nemzedékek. Mire odajutnak, hogy érdemi döntési pozíciókhoz jutnak már általában nem a frissen végzettek világmegváltó gondolkodásával bírnak. Erősen hatott rájuk a környezetük csordaszelleme, már nem akarnak újjítani, javítani, már rajtuk van az eddig is így volt, minek legyen másképp? szemlélet. Aki meg mégis, az már ekkora régen kitúródik a társaságból az erős kontraszelekció miatt.
Félreértés ne essék: az idősebb generáció tapasztalata és tudása nagyon komoly érték! Ha és amyennyiben azt ténylegesen át is vesszük, beleépítve a friss eredményeket. Ezt nehezíti, hogy az elmúlt évtizedekben az oktatási intézményekben döntési helyzetbe került emberek nem szakmai hanem egyéb vonalon kerültek sokszor a székükbe, így személyes sértésnek veszik, ha valaki szakmai alapon javítani akarna bármiben is. És értem én azt is, hogy ha valaki évtizedeket lehúz egy egyetemi pozícióban akkor emberileg nehéz felállni, és azt mondani, hogy jöjjenek, csinálják inkább a legjobb tanítványok.
Másrészt ott van a szakmák közötti rivalizálás: a kertész nem akar építész lenni, az építész meg kertész. Egy időben a kertészeti szak egyfajta menekülőszak volt, csak az ment oda akit máshová nem vettek fel, így erősen leértékelődött maga a szakma. Az építészkarok meg valahol mindig a műszaki területek fő kedvencei voltak, hiszen az építész egyfajta pénzes elitszakmának számított.
Egyébként is divat manapság a háttérismereteket, az alaptudást becsmérelve csak a technológiának élni, alapanyag-ismeret nélkül... :(
Sokan úgy nyitnak ilyen vállalkozást, hogy éppen csak kiestek az egyetemről, ahol bizony nem kaphattak széles alapokat. A képzésbe csak egy "torony" fér bele: kicsi alap, és erre sok rápakkolt modern eljárás. Ez így egy csúcsán álló piramis, ami könnyen felborul. Gondolom kell több év gyakorlati tapasztalat, hogy azzal kiegészítve torony alja szélesebb, stabil alapon álljon, de ez már nem fér bele a szakképzésbe. Ezt terepen lehetne csak megtanulni, ha az ember szereti a szakmáját, és van benne annyi alázat, hogy rájöjjön mit nem tud még. Alázat alatt elsősorban azt értem, hogy ne vegye sértésnek, ha bizony tanul olyanoktól is, akik nem diplomások az adott szakterületen.
Elnézést ha hosszúra nyúltam. :)
Kedves Kata!
Hermannshof: nem jártam még ott, csak képeken láttam. Tüchtig német kisvárosnak tűnik a hely, felette egy erdős hegyoldal. A környéken lévő kertészeti érdekességek szinte mind angolparkok, 10-20 kilométeres körben több is van. Ennek alapján az a benyomás alakult ki bennem, hogy ez az amerikai prérifüves dolog ott teljesen mesterséges, azaz mesterkélt.
De nem akarok szigorúskodni, ez egy kísérleti hely, ahol lehet játszani. Az ilyen "high concept" kertek inspirációnak tökéletesek. De egy olyan kertet, amiben az ember élni akar, nem lehet ennyire függetleníteni a tájtól sem biológiai, sem esztétikai, sem szellemi értelemben.
Éppen ezért -- csatlakozva az előttem szólókhoz -- nekem is a Hortus Carmeli az egyik kedvencem. Pontosan az tetszik benne legjobban, hogy nem "füves" vagy angol vagy ilyen vagy olyan. A hely adottságaihoz és szelleméhez illeszkedő, a tulajdonos látásmódját tükröző kert, ahol megjelennek a legújabb kertészeti trendek is, de nem öncélúan.
Jövő tavaszra remélhetőleg lesz saját telkem, és nagyon komoly ambícióim vannak. :) A magam számára tehát ezt szűrtem le tanulságul:
Mindent elolvasni, megtanulni, internalizálni. Nagyon figyelni a helyi adottságokra. Ezek után pedig bátran kísérletezni és játszani.
Ha szerencsém van, akkor mindez összeáll valami magasabb rendű dologgá. Ha nem, akkor pedig lesz egy szép, élményszámba menő és könnyen fenntartható kertem. :)
Kedves Nyözö,
köszönöm a hozzászólásodat, és abban, amit a felsőoktatásról mondasz, teljesen egyetértek veled.
Én ehhez még azt tenném hozzá,hogy itt nagyon nyilvánvalóan látszik az - ami szinte mindenütt másutt is megtörtént - hogyan tettek tönkre a szocializmus alatt egy szakmát, egy értelmiségi csoportot.
Ormosék egy olyan kertészeti irányzatot hoztak be,amely nem a természettel együttműködve,azt megfigyelve, arra építve akar tevékenykedni,hanem azt figyelembe nem véve vagy annak ellenére, sőt azt megerőszakolva akarja az ember uralmát kifejezni. (Nem véletlenül használnak ebben annyi betont,vasat és műanyagot.)
Ez az egész világon létezett,de máshol nem kapott teljes mértékű állami támogatást, így csak egy volt a sok közül és rövid tündöklés után eltűnt. Nálunk viszont ez nagyon jól megfelelt a kommunista ideológiának és utána az általad is elmondott működés máig bebetonozta.
Én elég pesszimista vagyok a változás lehetőségét illetően, de az a totális kontroll mindenesetre elmúlt és ez azért némi reményre mégis ad okot.
Kata
Kedves Edit,
köszönöm szépen, hogy válaszoltál. Azt hiszem, értem amit mondasz. Az előző változat sokkal virágosabb, konszolidáltabb kert volt. A képeket nézve az volt a benyomásom, hogy mintha itt is az a fajta "vad-irányzat" kapott volna teret, amit én azért nem szeretek, mert nagyon hazugnak tartok.
Örülök, hogy lesz saját kerted!
Kata
Kedves blogíró!
Sajnálattal veszem tudomásul azt a sok igazságot, amit a tájépítészettel kapcsolatosan írtál. Most leszek harmadéves, kertépítő szakirányon a képzés most fog kezdődni, de az idén nyáron bevállalt kertépítések növénykiültetései még mindig gondot okoznak. Bár ismerem a növények neveit,igényeit, és a többiekhez képest nagy figyelmet fordítottam az elsajátítható anyag elsajátítására, sajnos néhány tantárgynál több a növényekkel nem foglalkozik. Ismerem a növényeket egyesével, de a "kép még nem állt össze". Azért jelentkeztem ide, hogy kertet építhessek(ez nálam a növényeket jelenti), de a vágyam még mindig nem csillapodott, nem kaptam elég tudást. Nagyon szeretem az egyetemet, és nem akarok rosszat írni, mert sok más fontos dolgot tanultunk már meg. Ha bármilyen segítséget tudnál nyújtani, örömmel venném. (Oldalakat, ahonnan te mindent megtanultál,helyeket, ahol szép kerteket lehet látogatni, esetleg a sajátodat, vagy bármi olyat, amivel fejlődhetnék)
üdvözlettel
egy lelkes egyetemi hallgató, Hancsu
Kedves Hancsu,
köszönöm szépen az érdeklődésedet. Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de napokig nem volt gépem. Oldalt fönt találod a "hasznos linkek"-et. Ezeket én tényleg hasznos linkeknek tartom, most tavasszal frissítettem, akkor az egész gyűjteményemet feltettem. Szerintem ezt érdemes szisztematikusan végignézni és az általam belinkelt lapok linkjeit is megnézni, és ha ott találsz érdekeset, az ő linkjeit is. Ez eredetileg a szakirodalom gyors áttekintésére alkalmas módszer, de szerintem nagyon jól működik itt is.
Sok sikert!
Kata
Kedves Kata!
Én a Budapesti tájépitészeti mesterszakra almodok bejutni jövore...utolsó évben vagyok a Kolozsvári tájápitászetin ahol nem vagyok nagyon megelégedett...azért gondoltam hogy cseréljek tájat, és hogy Budapest közel van otthonomhoz, Szatmárnémetihez, és kicsi korom óta szerettem, gondoltam a legjobb vállasztás ez lenne...Ezért kesztem keresni lapokat szakmámról magyarul , hogy tanuljam meg jobban a nyelvet (szoval bocsi a hibás magyaromért), és a blogodra találtam és annyra örülök neki... a mesterszakról mitt mondanak? a felvételitól is félek, nem ellég hogy a magyartól, és mind gondolkozom meiket válaszam, a tájépitész mérnökit vagy a tájépitész és kertmuvész szakot...nálunk szerintem még ellég komunista rendszerünk van, túl sok az elmélet, kevés a kísérlet és ezért remélem betudok ileszkedni...Minden jót és gratulálok a sziness bloggért és a szép kertekért!
Üdvözlettel,
Bianka
Kedves Bia,
köszönöm szépen és sok sikert!
Kata
Nagyon jó olvasni, hogy vannak elhivatott fiatalok, akkor előbb-utóbb lesz "szakma" is.
http://thinkingardens.co.uk/
Erre a kertkritikai honlapra találtam rá mostanában. Kevés kép, sok szöveg, nem a szemcukorra mennek, hanem tényleg kritizálnak.
There is no garden in this country so awful that there won’t be someone desperate to tell you how wonderful it is, mondja a szerkesztő. Szóval komolyan veszik magukat és a témát. :)
Kedves Edith,
köszönöm szépen. Én ismertem már ezt az oldalt. James Golden ajánlotta a View from Federal Twist blogján. De nagyon jó,hogy így most itt kap még egy kis reklámot. :)
És tényleg nagyon jó,hogy van más is, mint "szemcukor". (Nagyon pontosnak találom ezt a kifejezést.)
Kata
Megjegyzés küldése