Húsvét

"A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a a másik Mária elment megnézni a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a megjelenése, mint a villám és a ruhája fehér volt, mint a hó. ... Az angyal megszólalt és azt a mondta az asszonyoknak: ... ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta." (Mt 28, 1-6)

Vendég a kertben

Mindig nagyon érdekes, más hogyan látja a kertet. Jelen esetben Mammka, akinek a blogja már gondosan el volt téve a kedvenceim közé, mikor személyesen is megismertem őt. Két hete nálunk járt és annyira tetszettek a képei, megkértem őt, hogy megoszthassam azokat a Kerti Napló olvasóival is. Íme, Mammka fotói:

"A legelső találkozásom Kata kertjével a blogon történt. Nagyon megfogta a lelkemet ez az írása.

Mindenható Isten terve volt, hogy be is léphettem ebbe a kertbe.

Két hete készítettem ezeket a fotókat, azóta már több virág kinyílt, zöldebb minden, hiszen napról-napra növekednek a virágaink, növényeink.

Mindig is szerettem a zegzugos kerteket. Katáéban elvarázsoló számomra a számtalan kis pad, szék, kő, gerenda, ahova le lehet ülni, el lehet bújni, be lehet olvadni a kertbe.

Megerősített a látvány abban az elhatározásomban, hogy ne adjam fel az én kertemben ezeknek a létrehozását, amit apróban igyekszem megvalósítani nálunk. A csipkebokor alatt tavaly volt egy kis asztal egy székkel, a diófa alatt szintén, de még mindig töröm a fejem hasonló kerti kuckók létrehozásán.

A másik szeretnivaló, ami szintén azonos az ízlésemmel, a tégla-és kőburkolatú kerti ösvények.

Főleg ezeket fotóztam….

Harmadikként pedig az örök vágyálom, a kőfal. Na, meg a kert végében levő patak…."

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: "Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!" De Ácház azt mondta: "Nem kérek, és nem kísértem az Urat." Erre a próféta így szólt: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni." (Iz 7,10-14)

Iris reticulata

Kosár

Brumi öt éve januárban született, elsőként tizenegy kölyök közül. Vidrának ez volt az első – és be kellett lássuk, utolsó – szülése, úgyhogy szinte nem volt teje, nekem kellett cumiztatnom a kölyköket naponta ötször, mint annak idején Muszát.


A kölyköket barátaink kérték, de Brumi olyan súlyos diszpláziával született, hogy elhatároztuk, őt megtartjuk magunknak. Az orvosunk azt mondta, jobban tennénk, ha elaltatnánk, mert hároméves korától fokozatosan fog leépülni, és nagy fájdalmak közepette pusztul majd el.


Brumi tegnap reggel aludt el, amikor a számítógép megállt. Ötéves korában, fájdalmak nélkül, heteken át rákészülve és elbúcsúzva a többi kutyától, azzal a békés szusszantással, amivel az újfundlandiak szokták letenni a fejüket, hogy „na most már minden rendben van”.

Azzal a verssel búcsúzunk tőle és köszönjük meg őt, amelyet Wang Wei küldött születésükkor.

PRIMERO se toma una mimbre, y se la pone en agua, para que pierda altanería, se haga dulce, mandible, y tenga amor; luego se la trenza como un sueño, y, cuando ya está hecho el cesto, puede ponerse en él la ropa blanca, unas frutas rojas, doradas, o un gatito. A veces crujirá en la noche; pero así se hizo el mundo, y así, a veces, se lamenta.

ELŐSZÖR végy egy fűzfavesszőt tedd vízbe, hogy megszabaduljon kevélységétől, lággyá váljék hajlékonnyá, megteljen szeretettel aztán fond meg, mint egy álmot s ha kész a kosár, beleteheted a tiszta ruhát, piros és arany gyümölcsöket, a kismacskákat. Néha majd nyikorog az éjszakában de hát így készült a világ és néha így panaszkodik.