Lajkó

Nem pont virág, de mindenképpen köze van a kerthez.

Úgy került ugyanis hozzánk, hogy múlt szombat reggel arra ébredtünk, egy kutya sír az erdőben. Kimentem megnézni, mi történt. Egy kutya ült szorosan a kerítésünk mellett és láthatóan rettentően meg volt elégedve azzal, hogy sikerült végre valakit ide hívnia.

Szoktak erre járkálni kóbor kutyák. Én mindegyikért becsületesen imádkozom, úgyhogy ennek is kértem, találjon valami jó gazdát. Tekintettel arra, hogy nekünk már van három meglehetősen fogyatékos kutyánk, úgy gondoltam, én ezzel részemről megtettem a kötelességemet.

Nem sokára el is mentünk a Bosnyák térre bambuszt osztani. Amikor visszajöttünk a kutya pontosan ott ült, mint amikor elmentünk, csak már sokkal meggyötörtebb volt.

Most már én is sírtam.

Estére - a kutya változatlanul ott ült könyörgő pofával a kerítésünk mellett - arra a belátásra jutottunk, hogy ezek a jó gazdák vélhetően mi kell hogy legyünk.