Áldott, boldog új évet!

Így, az év végén, egy körséta a kertben.

Közvetlenül a ház mellett, a tuják mögött van a paraszt-kert, ahol végül is különféle bogyósokat termelek és itt tartom a Phlox-gyűjteménykémet is.

A jobb sarokban a ház előtti pad, ahonnét a rózsákra és a fenti nagy évelőágyásra lehet látni.

Ugyanaz a pad a rózsák felől. Az oszlopos nyárfák jelzik a határunkat, mögöttük az erdő.

Az erdő felőli részünk lent.

A második képen látható tujasor, lentről.

Lent, középen: a naspolyafa.

A lenti részünk jobb oldalon. A jobb alsó sarokban látható út a parasztkertbe visz vissza.

Közben kisütött a nap. A harmadik képen bal oldalon látható örökzöld magnólia, itt a jobb felső részen van. Mellette megy le a fő lépcső a lenti részre. Itt a buxusok mögött van és a japán teázó felől nézzük.

A lépcső ehhez a csavart mogyoróhoz vezet.

Ha egyenesen tovább megyünk az úton, akkor az visszavisz a ház felé. A téglafal a fenti kerítésünk.

Ez az út visz tovább a házhoz. Az örökzöldek már közvetlen a ház mellett vannak.

Mind a borús, mind a derűs napokon áldott, boldog új évet mindenkinek!

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.

... Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. ... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek ..." (Jn 1, 1-12)

Áldott, boldog karácsonyt!

Dér

Kedd reggel

Molinia 'Transparent'

A középen lévő füvet hívják így. Azt hiszem, érthető, hogy miért.

A legeslegkedvencebb füvem. Egész éveben szerettem volna írni róla, de soha nem sikerült elég szép fényképet készítenem.

Mostanra beláttam, hogy egyenlőre nem tudok ezeknél jobbat. Élőben sokkal-sokkal szebb.

Két méter magasra nő. Júliusban kezd el virágozni, de tavasztól ősz végéig szép. Az első komolyabb havazástól azonban összeesik.

Eredetileg mocsári fű, nem igényel ugyan állandóan vizes talajt, de rendszeres és alapos öntözésre van szüksége.

Talajban viszont nem válogat, nálunk a könnyű és a nehéz talajt egyformán szereti. Napon és félárnyékban is jól fejlődik.

Isten éltessen Anne Marie!

Anne Marie-t a blogon keresztül ismertem meg. Az USA-ban, Illinoisban él, de a nagyszülei még Budán gazdálkodtak - így aztán Anushka-ként szokta nekem aláírni a leveleit. A férjével egy nagyon szimpatikus biogazdaságot csinálnak. Öt gyerekük van, Anne Marie otthon tanítja őket. Jövő héten szerettem volna a blogjáról írni, de a tegnapi bejegyzése olyan gyönyörű, hogy megkértem Tamást, most azonnal fordítsa le.

35

Gyerekkoromban azt gondoltam, s ahogy telnek az évek, azóta is azt gondolom, hogy harminchét évesnek lenni fantasztikus dolog lesz.

Miért?

Azért, mert akkorra már, úgy hiszem, több szempontból is igazán megtalálom önmagamat. Azt mindig is tudtam, hogy férjhez megyek majd, de nem is képzeltem volna, hogy ilyen csodálatos férfihoz. Mindig tudtam, hogy gyerekeim lesznek, de azt nem, hogy öt, ráadásul ilyen gyors egymásutánban. Mindig tudtam, hogy katolikus maradok, de azt nem, hogy ez milyen fontos lesz számomra. Csak az utóbbi néhány évben, a farmunk ezer teendőjével töltött élet közepette ébredtem rá, mennyire az vagyok, ami a hitem. Ez határoz meg. Ez vezet. Ez ad erőt minden mértéken túl. Tudom, hogy minden év… nem is, inkább minden nap, minden egyes lépés, amelyet teszek, Isten felé kell vezessen, nem el Tőle.

Azt is csak mostanában értettem meg, hogy hivatásom az életben nem egysíkú, hanem sok dimenziójú. Hogy olykor teljes mértékben tanárnak kell lennem, máskor meg szerető feleségnek.

Katolikus hitem vezetett el annak megértéséhez, hogy önként átadjam magam Istennek, hogy Neki szenteljem magamat, engedjem, hogy Ő vezessen mindenben, amit teszek… minden lépésemben.

Most november 30-án, Advent első vasárnapján így töltöttem 35. születésnapomat:

Kora reggeli kelés, friss mogyorós kávéval és magam sütötte, még meleg angyalos keksszel, amish lekvárral és csönddel.

Havazott. A gyerekek nagy várakozással öltözködtek a születésnapi programhoz.

Korán reggel misére mentünk, Szent András ünnepére. Mise után még kellemesen elcsevegtünk a barátainkkal, aztán beültünk a kocsiba, és délnek indultunk, egy parkba, ahol a fák között álló egyszerű faházban terítettünk meg az otthonról hozott reggelihez.

Ahogy ott ültünk, a reggelit élveztük, és kifelé tekintgettünk a gerendák résein, a hó odakint lassan mindent belepett, csodálatos atmoszférát varázsolva körénk.

Reggeli után ráérős sétát tettünk a fehér hótakarón, mélyen belélegeztük a kristálytiszta levegőt. Egyesek hógolyó-csatát vívtak, míg én képeket készítettem…

ISTEN ÉLTESSEN ANNE MARIE!