2007. május 27., vasárnap

Történelmirózsa-sövény

Attól a pillanattól kezdve, hogy az elsőt megláttam, mindig lenyűgözött a történelmi rózsák szépsége. Magyarországon természetesen a rózsakertészek még csak nem is hallottak ilyenekről.

Európához való csatlakozásunk legnagyobb haszna számomra az volt, hogy korlátozás nélkül be lehetett hozni növényeket. S ha az Isten már megadta a fazekat, akkor megadja bele a nyulat is. Nem sokkal a csatlakozás után megtaláltam Peter Beales kertészetét Angliában, amelyiknek, azt hiszem, a világon a legnagyobb régirózsa-kínálata van, és a legrégebbi német rózsakertészetet, a Rosen von Schultheist, amely történelmi rózsákból különösen nagy kollekcióval rendelkezik.

Most már csak az volt a problémám, hova tegyem a rózsákat. Ezek a rózsák ugyanis általában csak a nyár elején virágoznak két-három hetet. Egy részük hoz ugyan csipkebogyót, de más részük – pont legizgalmasabb bíbor virágúak – még azt sem, így az év további részében nem valami szépek. Hosszú töprengés után végülis feltaláltam a spanyolviaszt: nem a kertbe tettem őket, hanem – felbátorodva azon, hogy milyen jókat olvastam a tűrőképességükről – végig az utcára a kerítésünk elé. (Már régen készen volt a rózsaágyás, amikor rájöttem, hogy hagyományosan is ezt csinálták, elkülönített kertrészbe rakták őket.)

Idénre már teljes pompájában virágzott a történelmirózsa-sövény.

2007. május 15., kedd

Paeonia 'Kokuryunishiki' 1.

Tavaly tavasszal érkezett a Staudengärnerei Gräfin von Zeppelinből. Ez egy japán peónia hibrid. Ez azért fontos, mert a kínai fajták – amelyeket a széltében hosszában árulnak, gyakran rendkívül drágán – nálunk többnyire nem télállóak. Ezzel szemben a japán hibridek igen. Ezeket viszont általában nem lehet kapni Magyaroszágon. Ez a német kertészet elég sok, nálunk is biztosan télálló japán hibridet árul. Nagyon szép és erős növényeket küldenek. Ez is például, már a küldés évében virágzott. Ez az idei képe, azt hiszem, nagyjából színazonosra sikerült.

Paeonia 'Kokuryunishiki'

2007. május 4., péntek

A japán teázó


Ez az egyik kedvenc ülőhelyem. Eredetileg egy padot akartunk ide tenni. Én azonban nem tudtam kivárni, hogy az meglegyen, és odavittem két építkezésből megmaradt gránickockát, arra pedig tettem egy szintén építkezésből maradt pallót. Az eredmény átütő volt, lett egy teljesen japános hatású padunk. Rögtön továbbfejlesztettem, hoztam még egy kockakövet és még egy pallót, így lett ez a sarokpad. Később, amikor Tamásnak volt egy kis ideje, lecsiszolta a pallókat, én pedig lekentem őket matt lakkal - de igazából enélkül is szép volt. Vettünk egy kb. hatvan centis fehér terméskövet, amelyiknek az egyik oldala egyenes volt. Ezt tettük elé asztalnak.

Az egésznek van egy japános hangulata, miközben nem szorosan vett japánkerti környezetébe is szépen beleilleszkedik. A nagyzolás kedvéért azért japán teázónak hívjuk.

Sokat szoktam itt ülni, mert nagyon szeretem ennek a helynek a hűvös nyugalmát. Április közepén ezt látom innét: